Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 291 mint ahogy Mednyánszky is kénytelen volt előre engedni az idősebbeket, ha nemes rendűek voltak is —j s velük együtt lenézik az egész kancelláriát, sőt a királyi méltóságot és a nemzetet is, hiszen minden más nép fia élhetne bárói kiváltságával, csak éppen a magyar nem, viszont meg a magyar grófoknak csak hazájuk hivatalaiban derogálna a báróknak engedni, másutt t. i. nem vitathatnák az idősebbek elsőbbségét. S megint csak a nemzetnek válnék gyalázatára, ha a kancellária német nemzetiségű bárótanácsosait másként kezelnék, mint a magyarokat; ellenkező esetben pedig, ha a grófok őket is megelőznék, egy sem kívánkoznék a magyar kancelláriához, s ez végül is a németek kizárását jelentené innen.

89 Erre az érvre Batthyány nem felelt, de az előzőket joggal bélyegezhette merő spekulációknak, hiszen az udvari hatóságok közös tárgyalásain a senium az irányadó, a magyar bárók minden sérelme nélkül. Ugyanakkor azonban lehet más rend a magyar hatóságokban: a titkos tanácsban Esterházy Pál mint idősebb tanácsos előbb ülhetett Savoyai Jenőnél és a prímásnál, a horvát bán is megelőzi ott a kalocsai érseket és az országbírót, de országos tanácskozásban vagy a kúrián nem habozik nekik engedni az elsőbbséget. Az országos szokás s az udvari érdek körül zajló érvek és ellenérvek áradatában maga a kancellária sem tudott határozott állást foglalni. Érthető dolog, hiszen saját tisztviselőiről volt szó, választania kellett volna hosszú szolgálatban kiérdemesült, öreg hivatalnoka és egy újonnan bekerült, nagy jövő előtt álló fiatal nagyúr között. Be kellett ismernie, hogy Magyarországon a bárókat mindig megelőzték a grófok, még azok! is, akik rangjukat csak az imént kapták a király adományából; tagadhatatlan volt az is, hogy a kancellária első tanácsosi tisztét mindig gróf töltötte be, oda soha, semmiféle üresedéskor nem került báró. Viszont — folytatta — Patachich mellett szól, hogy a grófok és a bárók egy statusba tartoznak és más örökös tartományokban egyformák; s mivel Lipót a kancelláriát külön elhatározással még 1692-ben egyenlővé tette az örökös tartományok expeditioival, egy statusbelíek közt itt 80 Magyar kancelláriai tanácsosságra pályázó németek hangoztatták, hogy Lipót az újjászervezéskor egy helyet a németeknek tartott fenn; a kancellária tagadta ezt, de III. Károly egy német tanácsos kinevezésének jogát fenntartotta magának. (Őrig. ref. 1717: 5.) A törvény (1687; 8. te.) csak annyit írt elő, hogy két tanácsos magyar legyen. IS*