Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 279 sőbbség,

72 A központi hatóságok működésére nézve azonban legfeljebb az jelentett előnyt, ha a tanácsosok kinevezésük előtt szereztek hivatali gyakorlatot, nem pedig, ha egyidejűleg töltöttek be az elsőbbség szempontjából számbajövő más funkciót; az adminisztratív gyakorlattal nem járó magas méltóságok viselése meg éppen negatív értékű volt a tanácsbeli teendők ellátása szempontjából. Ha már hivatali érdekről volt szó, ennek sokkal inkább megfelelt a seníum elve: hogy t. i. egyenrangúak közt a megfelelő rangba történt kinevezés időpontja adja a sorrendet. Míg a rendi hovatartozás követelménye a hagyományos társadalomszervezetben gyökerezett, a más vonatkozásban viselt hivatali méltóság vagy cím figyelembevétele viszont inkább a barokk szemléletnek volt velejárója — addig a senium szerint való rangsorolás az udvari hatóságok gyakorlatából indult el hódító útjára. Nem mintha egészen újszerűen vagy idegenül hangzott volna magyar földön, hogy két egyenrangú közül az az előbbvaló, aki hosszabb ideje tölti be ugyanazt az állást; sokkal természetesebb dolog volt ez annál, semhogy valami haladottabb vívmány módjára kellett volna meghonosítani. Mégis, a rendi kormányzás és közigazgatás gyakorlata kevés alkalmat engedett a seníum elvének érvényesülésére: a rendi és rangszempontok teljesen át- meg átjárták a rendi tanácskozó testületek életét, legfeljebb itt-ott hagyva apró hézagokat a közszolgálat ideje szerint való szabályozás számára. A megyei keretek közt pl. így vitathatta magának az elsőbbséget Héricz Márton fiatalabb táblabírótársa, Pécsi György ellenében mintegy az osztó igazság erejével.

73 Azt viszont már bajos lenne egy kalap alá venni a senium-malj amikor br. Andrássy és társai azon a címen akarták br. Szent-Iványit maguk mögé utasítani, hogy az ő báróságuk régibb keletű.

74 A kancelláriai leirat ugyan ebben az esetben is senium-ról beszélt (annál" feltűnőbb módon, mert vele szemben a rang-szempontot juttatta ér72 Coric, exp. 1724. febr. 70, jún. 48. 73 „. ..ut... iuxta dictamen aequanimis et dístributivae iustítiae, quod suum est, vique senii et oífícii cuíque competit, tribuatur eidem." A kancellária is arra hívja fel a megyét, hogy „ex ratione senioratus" és a megyei statútumok (vagyis az addig betartott rend) alapján tegyen igazságot, (Conc. exp. 1724. jún, 48.) 74 ,„ . . ut seniores . . . titulo essent Magnificentiae"; a kancellária mint udvari hatóság — jellemző módon — már ilyen formában veszi át a kérvényből: „ex praetensa speciosa sola senii Magnificentiae seu Baronatus ratione." Conc, exp. 1724. febr, 70.