Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR 27 tárak". Az ilyen „régi irattárak", ha a mai levéltárak feladatkörét látták el, igen hasznos munkát végeztek, különben azonban végig megmaradtak szükségmegoldásnak, a kényszerválasztás nyomában járó minden káros következménnyel egyetemben. A levéltári irodalom szinte egyhangúlag elítéli ezt a rendszert és sok pótolhatatlan érték pusztulásáért vonja felelősségre,"

6 viszont a hivatalok oldaláról nézve, nem látszott céltalannak és elhibázott megoldásnak, A levéltárak sok helyen a XIX. század nagyobbik felében mereven ragaszkodnak szűkreszabott eredeti kereteikhez. A határ idővel szélesedett ugyan, a romantika, a történeti érdeklődés hatása alatt felfüggesztették a jogi mérték szigorúságát azokkal az iratokkal szemben, amelyek a történetírás számára valami fontos adatot tartalmaznak. A levéltár azonban még mindig zárva maradt az irattermés aránytalanul nagy tömege előtt. A porosz levéltárakban még a múlt század közepetáján is az volt az uralkodó felfogás, hogy csak a történeti érdekű anyag kerülhet a levéltárba, az ügyvitel során keletkezett iratoknak különben az irattárban van a helyük,

27 Az irattár viszont felesleges tehernek érezte munkájában a nagyrészében időszerűségét veszített iratanyag őrzését-kezelését. Többé-kevésbbé mindegyik irattár azt vallotta, amit Badenben a selejtezési szabályzatok hirdettek: az újabb iratok értékben felülmúlják a régebbieket.

28 Volt tehát egy elég jelentékeny iratmennyiség, amelyet a levéltár nem akart befogadni, a folyó hivatali munkába szervesen bekapcsolódó irattár viszont már használhatatlannak, réginek ítélt. Az ilyen iratanyag azután, hogy helyet adjon az irodából évről-évre megállíthatatlanul átömlő új iratsoroknak, az iratőrzés legigénytelenebb követelményeit nélkülözve, padlásra, pincékbe került — a valóságban sokszor ez volt a ,,régi irattár" (!) — vagy pedig kíméletlen selejtezés tízedelte meg. Voltak hatósá26 Löher, F.: í, m. 232,, 234., 235. 1.; Muller—

Feith—Fruin: i. m. 22. 1.; Müller, G. H,: Díe deutschen Stadtarchive. Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine 1923. 7. hasáb.; Meisner, H. O.; i. m, 152—153, 1. 27 Hensoldt; Die Krankheiten der Staatsbehörden, (Hanau, 1831.) c. munkájában foglalkozik a történeti értékű íratok kérdésével, idézi Holtzinger, G.: i. m. 5, 1.; Loewe, V,: i, m, 4., 18, 1. 28 Müller, 0. K.: Fragen der Aktenausscheidung. Arch. Zeitschr. III. 3. (1927.) 195. 1.