Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

276 WELLMANN IMRE sült grófnál. A számban megfogyott hagyományos főrangú családok szinte tehetetlenül állnak az új főnemesek egyre növekvő áradatában; amióta a külső kellék, a cím úrrá lett a belső, igazi tartalmon, a régi bárón csak az segíthet, ha maga is magasabb: grófi (esetleg hercegi) rangot kér és kap az uralkodótól. De ez sem elég, hiszen a barokk idejében „egymásra való irigységből a gróffi, baronatusí titulusokat szaporán hordatják vala magoknak az udvartól némelyek olyanok is, kik a régi jó szokás szerént még jó nemes ember módjára sem élhettenek volna jószágokból," Kifelé azonban lehetett a titulus egyforma, befelé, egymás között „ama régi igaz jó főemberek olyan gízgaz gróffócskákat, mint némelyik vala közülök, nagyságolni nem akartak, nem is tartoztak vele".

66 S nemcsak címzésben, egyébként sem tekintették őket egyenrangúnak: velük szemben maguknak követelték az elsőbbséget diétán, megyegyűlésen, a hivatali életben egyaránt. Gr, Petheő Zsigmond, mint régi főrangú család

67 sarja, így mondhatta magát előbbvalónak gr, Szirmay Tamásnál; a törvény betűje előkelőbb helyet biztosíthatott az utóbbinak, lévén főispán és királyi tanácsos (tehát „characterísatus") ,

68 de a társadalom íratlan szabályai szerint nem volt egyenrangú ellenfelével, hiszen a grófságot csak nemrég (1711-ben, örökbefogadás révén), már mint puszta címet kapta. Már br. Andrássy Mátyás, br, Fischer Mihály és br. Vécsey László jóval kevesebb jogon támaszthatott igényt az elsőbbségre br. Szent-Iványi János királyi tanácsossal, a királyi tábla bárójával szemben: mindegyikük puszta címként nyerte el a báróságot, csak az előbbiek még a XVII. században, Szent-Iványi pedig 1721-ben. De még így is fontos különbség, s a puszta címnél többre utal, hogy ellenfeleinek örökös birtokai vannak, ő viszont csak zálogbírtokos a megyében, ahol a rangvita lezajlik. Szent-Iványi érzi, hogy ezt — a társadalom szemében — súlyos hátrányt ellensúlyoznia kell, bármenynyit hivatkozik is egyébként tisztségeivel kapcsolatban az írott törvényre s a megyei jegyzőkönyvre. A jogi érveken s az udvarnak tett szolgálatain felül tehát azt is jónak látja hangsúlyozni, hogy maga is eldicsekedhetnék régi, dicső ősökkel, hiszen családja már IV. Béla idején grófi 68 Az idézetek Cserei Históriájából, ld, már Kertész i. m. 53—• 54. 1. 67 A legelső adományos bárók között (1549) említi Schiller i. m. 273. 1. 88 Conc. exp. 1725. máj. 4.