Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 275 álló nagyurat a vörös viaszpecsét használatának kiváltságával ruházzák fel és „spectabilis et magnificus" címmel illetik. De az igazi devalválódás akkor indul meg, amikor a kivételes állást is királyi adomány teremti meg; s akkor válik végzetessé, midőn a XV, század végétől fogva a ,,perpetuus comes" megjelölés többé nem kiváltságos jogállapotot, csak előkelőséget jelent, melynek idestova a hatalmas uradalom sem szükségképeni velejárója, A Habsburgok birtokkal együtt, majd meglevő uradalomhoz, végül önmagában is derűre-borúra adományozzák az örökös grófi, majd a XVII, századtól a puszta grófi rangot, mígnem az üres címmé válva a családnév elé kerül, annak egyszerű jelzőjévé lesz. Hasonló utat tesz meg lefelé az értékcsökkenés, tartalomvesztés útján a „baro" megjelölés. Igaz, összefoglaló értelemben a XVIII. század elején is körülbelül azt jelenti, amit kezdetben: az országos tisztségek viselőit, sőt a „baro regni" összetételben egyenkint, személyre szólóan is főméltóságot jelöl. De éppen ez az eredet utal arra, hogy a „baro" megjelölés önmagában sohasem volt apárólfiúra szálló reális hatalom, kiváltságos jogállású nagybirtok kifejezője. A „baronatus" eredetileg nem „perpetuus", ,,líber" is csak az újkorban lesz, akkor is külföldi gyakorlat hatására. Ekkor már jóídeje (a XVI, század elejétől fogva) királyi kegy emeli a nagyurakat, egyre növekvő számban, az ország báróinak magasságába (barones solo nomine); a báróságnak a földdel, reális hatalommal most még kevesebb a közvetlen kapcsolata, csupán előkelőséget jelent, magnificus (nagyságos) címet és a vörös viaszpecsét használatának jogát, A XVII. század folyamán a báró, ,,liber baro" megjelölés teljesen egyértékűvé válik a „magnificus"-szal, puszta címmé sorvad, s a század végére, akár a ,,gróf", a családnév elé kerül jelzőnek, A világi főurak társadalma tehát legfeljebb messziről tekintve tűnhetett fel egyöntetűnek; a sok egyforma cím és rangjelző valójában igen különböző eredetű és tekintélyű elemeket takart. A gróf és a báró eredetileg nem két egymásra következő lépcsőfoka ugyanannak a „status"nak, hiszen az előbbinek lényegéhez tartozik a reális hatalom, s ez nagyobb függetlenséget biztosít neki, mint a kezdettől fogva királyi kegybe kapaszkodó bárónak. Amióta azonban a Habsburgok tömegével adományozzák a grófi, bárói címet, hogy terjedelmes udvari arisztokráciát teremtsenek maguk körül s arra támaszkodhassanak, egyegy régi báró-család előkelőbb lehetett akárhány újdon18*