Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

274 WELLMANN IMRE jához sorolhatjuk a személynököt,

61 noha formailag nem. volt az: az országgyűlés alsó táblájának elnöke lévén, afőrendek tanácskozásaiban nem vett részt, sőt gyakran rendi állását tekintve sem tartozott közéjük."" Az országgyűlés felső tábláján mindenkép a két koronaőr következett a pozsonyi főispán után, majd az örökös, s aztán a többi főispánok, immár mindkét csoporton belül a kinevezés sorrendjében, akárcsak utolsónak a királyi tanácsosok.

03 A főurak második csoportjáról, a tulajdonképeni mágnásokról azt mondja a XVIII, század közepének elterjedt jogi kézikönyve, hogy a tisztséget viselő főnemesek után vegyesen helyezkedtek el,

64 A dolog azonban korántsem volt ilyen egyszerű; nem is lehetett, hiszen a főnemesség meglehetősen különböző elemekből tevődött össze, A magyar főrangra utaló comes (gróf) és baro szavak, melyekhez a XVII, század végétől fogva a birodalmi hercegi cím is járult, hosszú utat futottak be, amíg a név elé helyezett puszta jelző lett belőlük. Ismeretes,

u3 hogy eredetileg csak kifejezői, külső ismertetőjelei voltak a nagyúr kivételes jogállásának és hatalmának; a fejlődés során azonban a cím egyre jobban összefonódott a tartalommal, lassankint felülkerekedett rajta, önálló életre kelt, s végül egyedüli lényeges alkotóelemévé, vagy éppen puszta emlékévé vált a hajdani kiváltságos állapotnak, A „liber et perpetuus comes" megjelölés — címről még bajos beszélni, hiszen az igazi hatalomnak nincs szüksége efféle külső megkülönböztetésre — eredetileg elválaszthatatlan annak kimagasló helyzetétől, akit illet: attól, hogy apáról-fiúra szálló hatalmas birtokok s erős várak ura, s a megyei comes alá nem tartozik, egyedül a királyt ismervén el bírájának, Első lépés a hanyatlás felé vezető úton, hogy a szabad és örökös comest mint függetlensége révén mindenki más fölött tíl ,.

Personalis praesentiae quoquc officium, cum aliis baronatuum officiis", 1608: k, e, 3, te. 62 Ez a visszás állapot indíthatta Mária Teréziát arra, hogy a „magyarok iránt való különös kegyelemből" a köznemes rendű személynökÖket is a förangúaknak kijáró „magnificus" címmel ruházza fel. (Őrig. ref. 1748: 89.) 63 Ld. általában: 1687: 10. te. és Szegedi: Tyrocinium, 65— 66, 1. 64 „promiseue", Szegedi: Tyrocinium, 66. 1. 65 Az alábbiakra nézve ld. főleg Schiller í. m. (különösen 11—12., 20—26., 189—307. 1.) és Kertész Manó: Szállok az úrnak (Budapest, é. n.) 33—38-, 48—55. stb. 1.