Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

272 WELLMANN IMRE rendjét, hanem egyedül felszentelésük időpontja. Ugyancsak az adományozás időrendjében

54 követték őket a címzetes püspökök. Míg azonban a születésüknél fogva is főrangú megyés püspökök a felszólalás sorrendjében is megelőzték a főurakat (a nádor, országbíró, bán és tárnokmester kivételével), addig a választott püspökök csak a tisztséget viselő (characterisatus) főurak után emelkedhettek szólásra.

55 Már az apátok és prépostok csak akkor vehettek részt a felső tábla tanácskozásaiban, ha egyszersmind rendjük magyarországi főnökei vagy vikáriusai voltak, s természetesen akkor is, ha a főnemesi cím származásuknál fogva is megillette őket. Különben az apátok és prépostok nem jutottak be a ,,domus viridis"-be, még ha püspöksüveget viseltek is; a többi, csak javadalommal bíró vagy más hatalmának alávetett apáttól és préposttól csupán az különböztette meg az „infulásokat", hogy az alsó táblán nemcsak a káptalan vagy konvent, hanem a maguk nevében is szavazhattak. így érthető meg, miért követelhetett magának Tahy Károly leleszi préposttal szemben elsőbbséget gr. Szírmay Tamás tornai főispán Zemplén megye gyűlésén. Tahy hiába hivatkozott elődei példájára, a kancellária Szírmay érveit tette magáévá: hogy t. i. gr. Hommonay Bálint prépost nem egyházi méltóságánál, hanem születésénél fogva előzte meg — jogosan — a tisztséget nem viselő főurakat, egyébként pedig a leleszi prépostok korábban függetlenek voltak, püspöki címet viseltek, a király adományából nyerték el méltóságukat, míg a mostani az apát joghatósága alatt áll, nem több a konvent rangban első tagjánál, s ennélfogva az országgyűlés alsó tábláján van a helye. Mint ahogy az 1712—15-i diétán nem is engedték be a főrendek tanácskozásába, sőt felettesét, a lukaí apátot is csak azon az alapon, hogy rendjének magyarországi vikáriusa.

56 Ha már a főpapok rendjén belül is ilyen nagy szerep jutott a rangkérdésnek, annál inkább a méltóság (character) szabta meg az elnöktől balra elhelyezkedő világi nagyurak helyét. Összefoglaló nevük: „barones et magnates" is arra utalt, hogy a közhivatalt, tisztséget viselő főnemesek megelőzték a többieket (magnates)

57 — sőt, mint 54 Szegedi; Tyrocínium, 64—65. 1, 55 Ld. Conc. exp. 1718. márc, 89, Őrig. ref, 1726: 10. és 1727: 16, ee Conc. exp. 1718. márc. 89. 57 A „magnates" értelmezésére ld. sok egyében (pl. ,,officia ba-