Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 271 Iák" sorrendjét mindenekelőtt rendi állásuk szabja meg, az, hogy a főpapok, főurak vagy a nemesek ,,status"-ához tartoznak-e. Ezen belül azonban csak hosszas küzdelem után állapodott meg valamennyire a gyakorlat. Az 1608-i koronázás utáni 1. te. szentesítette az évtizedes szokást, hogy az országgyűlésen a főpapok és a főurak a köznemesektől külön tanácskozzanak, de az ülés s a szavazat sorrendjét részleteiben nem határozta meg, ebben a tekintetben is az ősi szokásra hivatkozott. Pedig ha az élet ezen a téren is kialakult formákat, végleges rendet teremtett volna, Esterházy Miklós nádor három évtized múlva aligha tartja szükségesnek, hogy végre szabályozzák: milyen sorrendben üljenek s szavazzanak a főrendek.

51 Rá félszázaddal is, amikor az egész kérdés valamenyire rendeződik, az 1687:10. te. indokolásul a főrendek közt sorrend dolgában támadt addigi nem csekély nehézségeket emlegeti, a Corpus Juris Mária Terézia-kori kiadója pedig mindezt még megtoldja azzal, hogy a köznemesek közt — akiknek ülésrendjét a törvény meghagyta régi állapotában — minden diétán napirenden vannak az efféle követelőzések és vetélkedések. Ahhoz nem fért kétség, hogy a legelső hely az elnöklő nádort, illetőleg az őt helyettesítő országbírót (esetleg tárnokmestert

52

) illeti; az ő szavuk (s a horvát báné) tehát az érsekekén kívül mindenki másét megelőzte a főrendek gyülekezetében. Az elnöktől jobbra ősi szokás szerint

53 a „praelati", a főpapok foglaltak helyet, a következő sorrendben: esztergomi érsek, kalocsai érsek, azután a felszentelt püspökök a szerint, hogy egyházmegyéjük milyen régi s tekintélyes. Ebben a főpapok már az 1687. évi 10. te,-et megelőzőleg megegyeztek egymással; ezért követte az érsekeket elsőnek az egri püspök az ülés rendjében, szavazásban, az országgyűlési végzések záradékának méltóságfelsorolásában egyaránt. Jellemző az udvarban uralkodó ,,senium"-rendszer térhódítására, hogy a főpapok ezt a régi szokást a XVIII. század elején közös megegyezéssel megváltoztatták: ettől fogva nem az egyházmegye nagysága, régisége, vagy egyéb kiváltsága adta a püspökök sor51 V, ö. Schiller Bódog; Az örökös főrendiség eredete Magyarországon (Budapest, 1900), 209—10. 1. 52 1608: k. e. 3, te. 53 „. .. juxta antíquam regni consuetudinem", Őrig. ref. 1724: 3. Ld. még Őrig. ref. 1726: 10. és Joannes Szegedi: Tripartítum juris Hungarici tyrocinium (Tyrnaviae 1767), 64. 1,