Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

266 WELLMANN IMRE 1690-í instructiójánál: említést tesz a beérkezett ügyek szétosztásáról, a már ismert módon megszabja, hogy a felszólaló tanácsost senki ne zavarja és több különféle esetéről szól a határozat kimondásának, illetőleg a kisebbségben maradt vélemény felterjesztésének. Van azonban egy lényeges eltérés is: az irodaigazgató fontosabb szerepet kap, aligha célzatosság nélkül. A rendi elemékből kiformálódó új hatóságban neki jut a feladat, hogy az udvar érdekeit s a rendi, különösen főrangú tanácsosoktól eleinte bizonyára idegen hivatali szempontokat érvényesítse. Ezért kerül az ügyintézés egész fonala az ő kezébe, az iktatástól kezdve a fogalmazatok átnézésén keresztül egészen a tisztázatok aláírásáig. A kancellária kifogásolja is, hogy az ügyek előterjesztését a tanácsban szintén őrá akarják bízni, majd mindent egyetlen emberre; mire való akkor a tanácsosok referálása? — kérdi. A válasz az, hogy az elnök igenis adjon át minden beérkezett iratot tüstént az irodaigazgatónak, mert valamennyi rendezett dícasteríumban mindenekelőtt jegyzékbe szokás venni, ami beérkezik. Amint ez megvan, a legközelebbi tanácsülésen ugyancsak az irodaigazgató mutassa be az ügyeket, nem azért, hogy ő tegyen mindegyikről részletes javaslatot, hanem, hogy a kevésbbé fontos és röviden elintézhető ügyeket ott helyben elővegyék s elvégezzék, a többit pedig az elnök tüzetesebb megvizsgálásra egy-egy tanácsosnak ossza ki, esetleg — ha az ügy súlyosabb természetű — köröztesse köztük.

4a Az irodaigazgató döntő szerepe valóban meg is maradt hosszú időn át, állása — noha a tanácsosok között nem foglalt el valami előkelő helyet — fontosságban az elnöké után következett,

44 válasszal együtt hg. Savoyaí Jenő elnökletével (okt. 23-án) tartott miniszteriális konferencia (tagjai: gr, Sínzendorff, gr, Stahremberg, gr, Herberstein és gr. Erdődy nyitraí püspök, titkos tanácsosok, Boult, Sigray és Brockhausen referendáriusok) egyeztette és terjesztette (Sigray József kancelláriai tanácsos aláírásával) III, Károly elé jóváhagyásra; ez 1723. dec, 14-én történt meg, Ld. Conc. exp. 1724, jan, 48, Őrig. ref. 1723: 5, Mások szerepét említi — Sígrayén kívür — Ember i. m. 7. 1. jz. 43 Conc, exp, 1724, jan, 48, Egyébként az elnök az ügyeket is az irodaígazgató javaslata szerint osztotta ki a tanácsosoknak; az irodaigazgató ellenőrizte azt is, hogy ki mikor készül el jelentésével. (Ember i, m, 19, 1.) A kancelláriában, csekélyebb létszámú hivatal lévén, külön irodaigazgató nem volt; itt a tanács után a kancellár vállán nyugodott az ügyintézés: maga nézte át a fogalmazatokat, s ő döntött arról is, hogy azokat a tanácsban fel kell-e olvasni, vagy sem. 44 Ember i. m. 16. 1. stb.