Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 26? A segédhivatal fejének, az aktaszerű ügyintézés igazi képviselőjének hasonló, szándékos kiemelésére (a többi, rendi állásra nézve nagyrészt előkelőbb tanácsos közül) más, kevésbbé rendi jellegű hatóság kebelében nem találunk példát. A kancellária tanácsában pl. a második, 1727-i utasítás szerint a titkárok is előterjeszthették a kevésbbé jelentős, sablonos ügyeket, pedig egyébként csak akkor szólhattak, ha kérdezték őket. Inkább abban mutatkozott nyilvánvaló tendencia az udvar részéről, hogy ha valamelyik ügy a titkos tanácsba került tovább, ott a kancellária részéről csak köznemes tanácsos referálhatta, még ha addig főnemes foglalkozott is a dologgal; a főúr nyilván több eréllyel s hathatósabban képviselte volna a magyar hatóság álláspontját, mint" a leghatalmasabb urak fényes gyülekezetében hátul meghúzódó, elfogódott, egyszerű nemes. Annál visszásabb volt ez a rendelkezés, mert az instrukció szigorúan meghagyta, hogy egyébként csak igen nyomós okból szabad mást tenni az előadó helyébe, hiszen az ügyet, előzményeível együtt, ő ismeri a legjobban. Kell is ismernie, mert az utasítás kötelességévé teszi, hogy az ügy lényegét írásban, pontokba foglalva, szorgalmas tanulmányozás után, javaslatát pedig körültekintően, megfelelő indokolással adja elő a tanácsban, úgy, hogy az esetleges kétségeket eloszlathassa s ellenvetésre meg tudjon felelni. Előterjesztéséhez a többiek továbbra is az ülés rendjében (iuxta ordinem sessionis) szólnak hozzá, egymásután s nem egyszerre, részrehajlás vagy indulat nélkül; senki, az elnök se vágjon közbe vagy nyilvánítsa előre véleményét azzal a szándékkal, hogy másokat a maga nézetére vonjon, hanem csak azt adja elő, kellően megindokolva, ami új mondanivalója van, egyebekben pedig csatlakozzék az elhangzottakhoz. Az elnöklő kancellár (távollétében az alkanceílár, illetőleg az utána következő első [primus post ipsum praesens] tanácsos) egyébként is vegye elejét minden időpazarlásnak, ügyeljen, hogy a tanácskozásra szánt időt ne fordítsák beszélgetésre vagy a tárgyhoz nem tartozó dolgokra. Maga pedig ne igyekezzék senkire hatni, hallgasson végig mindenkit pártatlanul, s mondja ki végül a határozatot a többség véleményének megfelelően, de terjessze fel a kisebbség nézetét is, ha az szilárdan kitart álláspontja mellett.

45 45 1727. jún. ll-i utasítás, 2,, 3., 4-, 9., 10. §. (Orsz. Levéltár, Kancelláriai lt. Instructíones.)