Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

264 WELLMANN IMRE lásokat összegezve, a többség, véleményének megfelelően. Megtörténhetett, hogy a szavazatok egyenlően oszlottak meg két nézet körül: ilyenkor, (1672 óta) kivált a fontosabb ügyeket, határozat nélkül kellett felterjesztem a királyhoz (1672 óta az udvari kamarához) döntés végett, az elhangzott vélemények és indokok feltüntetésével.

34 Ez a tárgyalási rend egészen Mária Terézia koráig érvényben maradt; a két kamara között ebben a tekintetben legfeljebb annyi volt a különbség, hogy a távolibb, szepesi adminisztráció kevésbbé tartotta be a rendelkezéseket. Már Miksa korától kezdve újra és újra elő kellett írni a pót-utasításokban, hogy az ügyek alaposabb elintézése végett mindent tanácsban (cameralíter et consistoríalíter) tárgyaljanak és se az elnök ne hozzon határozatot a tanácsosok híre nélkül, se megfordítva (ha csak a halogatás veszéllyel nem jár).

35 Az 1695-i kiegészítő utasítás még élesebb fényt vet a szepesi kamara kebelében elhatalmasodott gyűlölködésre, pártoskodásra, magánérdekek felülkerekedésére. Egészen oda nem illő dolgok tették lehetetlenné a tanács szabályszerű, szerves működését: szigorúan elő kellett írni, hogy a consíliariusok ezentúl ne vágjanak egymás szavába, ne mintegy közfelkiáltással hozzák a határozatot, hanem kikí mondja el szabadon, gátlás nélkül a mondanivalóját, s aztán maradjon csöndben, amíg más beszél, az elnök pedig csak a votumok jegyzőkönyvbe vétele után foglaljon állást s mondja ki a határozatot.

36 Mindez nem egyéb a tanácsbeli ügyintézés legelemibb követelményeinek hangsúlyozásánál, mint ahogy III. Károly 1720-í (a szepesi kamarát illetően 1723-i) utasítása is csak annyit módosított az 1561-í (illetőleg 1567-i) előíráson, hogy a tanácsban nemcsak a tanácsosoknak van szava, hanem, az elnök engedélyével, a titkárok is beszélhetnek, ínformációt adhatnak, ez azonban votumnak, a határozat kimondása szempontjából érvényes véleménynek, szavazatnak nem számít.

37 34 1548-i, 1561-i, 1569-í és 1672-i utasítás, 1„ 2., 5., 10. és 11. §. Ld. Th. Mayer, í. h. 235—37. 1., ill, Kérészy i. m. 172—74. L — Ugyanígy a szepesi kamarának adott 1567-i utasítás (Diversae instruetiones, fasc. 1. nr. 17.). 35 1571-i és 1690-i (Breuner-féle) kiegészítés, Diversae instr. fasc. 3. nr. 127; az 1723-i utasítás (uo. fasc. 2. nr. 87.) 6. §-a. 36 1695-i (Aíchpichl-féle) kiegészítő-utasítás, Diversae instr* fasc. 3. nr. 127, 37 7. §.: Kérészy i. m. 186. 1., v. ö. 1561-i, 1569-i és 1672-i utasítás, 7. §, Th. Mayer, i, h. 237. 1.; a szepesi kamara 1723-i utasítása, 3.-