Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 259 delme lobbant lángra a királyi kegyből felemelkedett új főnemesség ellen. De a XVIII. század elején támadt rangviták nagyobb része máshonnan: a hivatali élet talajából sarjadt, bármennyire át- meg átszőtte gyökérszálaíval a rendi társadalom újjáalakuló felső rétegeit, A döntő változások közül, melyek a XVIII. századdal köszöntöttek be a magyarság életébe, a hivatali szervezet megújulása egyike a legjelentősebbeknek. A Habsburgabszolutizmusnak kedvezőbb alkalom kínálkozott ekkor a fejlett újkori államigazgatás kiépítésére, mint bármikor azelőtt. A török kiűzésével véget ért a magyarságnak s erőinek végzetes megosztottsága, az utolsó rendi felkelés leverésével immár a partikuláris erők centrifugális szerepe is a múlté, s ezzel eltűnt a legfőbb akadály az abszolút, egyedüli uralkodói akarat általános érvényesülésének útjából. Csak a korszerű állami adminisztráció megszervezése hiányzik még, hogy a terjeszkedő központi hatalom birtokába vehesse, mindenestül az uralkodó szolgálatába állíthassa az egész országot. A király udvari hatósága, a kancellária már az 1690-í reform során alkalmazkodik az új idők új követelményeihez; 1724-ben az új, országos dícasteríumok is megkezdik működésüket, s azzal készen áll az állami apparátus, hogy rajta keresztül az abszolút uralkodó az élet minden vonatkozásában érvényesíthesse akaratát. Az új központi kormányszervek legfőbb jellemző vonása, hogy kollegiális berendezésűek, szervezett segédhivatallal; a tisztviselők között már található bizonyos munkamegosztás, de az elintézés súlypontja a tanácsban való együttes tárgyaláson van. Addig az országos gyakorlat ilyen rendszeres, közös tanácskozáson alapuló állandó ügyintézést nem ismert, (A kamarák működése más lapra tartozik, a többi kollegiális testületek — mint a királyi tanács, az országgyűlés, a kúria, a megyei congregatiók és sedríák — pedig csak nagyobb időközökben ültek össze együttes munkára.) A régi központi igazgatás lényegében a rendi főméltóságok, elsősorban a nádor egyéni felelősségen nyugvó, személyes tevékenységén alapult. Az ország gondját persze ők sem hordozhatták egyedül, nekik is voltak segítőtársaik, de csak az adminisztrációban: alkalmazottak és nem kollégák, alárendeltek s nem egyenrangú tanácskozó társak. Az alnádor, a nádori ítélőmester, secretaríus, stb. mind a palatínus személyes híve, familiárisa; az ő nevében, utasításához híven cselekszik, az ő egyéni 17*