Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

260 WELLMANN IMRE elhatározását hajtja végre, egyedül tőle vár jutalmat, kifelé nem, csakis neki tartozik felelősséggel és engedelmssr seggel. A protonotáriusok nem a maguk, hanem a principálisuk (az ország valamelyik rendes nagytúrája) nevében járnak el s tesznek jelentést a táblán az általuk hozott ítéletek végrehajtásáról.

20 Amint a principális meghal, vagy elveszti méltóságát (ami egyébként életfogytig tart), a familiáris szerepének, hivatalának is vége, hiszen nem a király, hanem az ország bárója ruházta rá azt, főúr a köznemesre, így veszti el pl, a már említett Meskó Ádám nádori ítélőmesterí tisztét hg. Esterházy Pál nádor halálakor.

21 Az árván maradt familiárisnak, ha folytatni akarja hivatali teendőit, csak addig is, amíg a megüresedett főméltóság betöltetlenül áll, külön kérvényt kell intéznie a királyhoz. így tesz pl, Szörény Gábor ítélőmester, amikor főnöke Klobusiczky Ferenc perszonális, hűtlenségbe esvén, méltóságát veszti, vagy Sígray Ferenc személynöki protonotárius, br. Horváth-Simoncsics János perszonális halálakor.

22 Magától értődik azonban, hogy a király is csak arra az időre bízhatja meg őket az ügyek továbbvitelével, amíg a személynök megüresedett tisztségét be nem tölti (illetőleg a rendek új nádort nem választanak stb.). Amint ez megtörténik, az új főméltóság maga gondoskodik a tisztével járó teendők ellátásáról, a tőle függő hivatali állások automatikusan az ő híveire szállnak. Maga szabja meg rangjukat, sorrendjüket is; az elsőbbség kérdése még csak fel sem vetődhet köztük. A rendi kormányzás e jellemző személyes és állandótlan elemeit a Habsburg-abszolutizmus tőle telhetőleg igyekszik kiküszöbölni az új királyi és országos dicasteríumokból. Nagyuraktól függő familiárisok helyett állami hivatalnokokat akar; a főméltóságok önálló szerepe elveszti régi jelentőségét, a tisztviselőket az uralkodó nevezi ki,

2:1 20 ,, . . . more hactenus consueto", 1723:33. te. 21 „.. . prothonotariatu meo per mortem... Principis Esterházy cessante" — mondja kérvényében, Őrig. ref. 1717:5. 22 ,,, . . quanquam post mortem ... Personalis .,, prothonotariale officium, quod ex collatione ejusdem. . . Franciscus Sigray . , . gessií, cessasset..." — írja a kancellária. Conc. exp. 1723. febr. 7.; ugyanitt precedensként említve Szörény esete. 23 Az itt vázolt fejlődés természetesen nem ment végbe egyik napról a másikra. Az új dicasteriumok rövid idő alatt kialakuló hivatali gyakorlatát a régi királyi hatóságok hosszú fejlődése előzi meg. A magyar kamarában még a XVII. sz. végén is előfordul, hogy az egyik tanácsos (gr. Esterházy Gábor) a király hozzájárulásával le-