Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 251 alatt is képviselve van bennük az ország közszereplésre vágyó lakosaínak minden rétege, rendi közületek és országos hatóságok; apró személyes torzsalkodásoktól messzeható hivatali ellentétekig változó eredménnyel, de egyforma hévvel és makacssággal dúl a harc, s az egymásnak szegzett érvek és ellenérvek pergőtüzében fény vetődik a hivatali élet s a társadalmi rétegződés rejtett mélységeire. A vidéki nemes számára a megyei élet jelenti a politikai érvényesülés legfőbb lehetőségét, itt, vármegyéje közgyűlésén és egyéb „congressusaín" igyekszik magának megillető helyet biztosítani, ha másképen nem, hát királyi szó segítségével. így panaszolja el királyának 1724-ben Hérícz Márton, a tíszáninneni kerületi tábla ülnöke, hogy Pécsi György sárosmegyeí táblabíró immár öt éve vitatja tőle az elsőbbséget.

1 Pedig ő, Hérícz öregebb szolgája Sáros megyének: már 1714-ben főadószedő lett, a következő tisztújításon táblai assessor, s legújabban ezenfelül országos tisztséget visel: az eperjesi kerületi táblának is ülnöke, Pécsi viszont szolgabíró volt elébb, majd tisztét letéve, 1718-ban sikertelenül pályázott a perceptorságra s csak a következő tisztújításon nyerte el a megyei táblabíróságot. Rendelje el tehát a király gr. Szirmay Tamás főispánnak, hogy neki rangjához, eddigi szolgálatához illő helyet jelöljön ki (Pécsi előtt) a megyegyűlésen — ezért esedezik Hérícz Márton, Miután nemrég, a kerületi táblák felállítása alkalmával részesévé lett a királyi kegynek, az uralkodó beavatkozásához folyamodik a megyére, tehát tisztán a rendekre tartozó dologban is, tőle vár segítséget a régóta húzódó elsőbbségi pörpatvarban. A kancellária meg is hagyja Szirmay főispánnak, hogy vizsgálja meg az ügyet s a körülmények mérlegelésével döntse el minél előbb. Ha már a rendi gyülekezet köznemes tagjai nem átallják elsőbbségi vitáikat a király elé vinni, annál kevésbbé idegenkednek ettől az udvarhoz közelebb álló főrangúak. Meglehetősen kínos és feltűnést keltő esetet hánytorgat fel pl. br. Szent-Iványí János felségfolyamodványa, ugyancsak az 1724. esztendőből. Elmondja, hogy miután az uralkodó kegyéből bárói rangot nyert, Zemplén megye 1723-i tisztújító közgyűlésén leköszönt az alispánságról, mivel ezt a törvény értelmében csak köznemes viselheti. Másnap a 1 „. . , coepit ... praecedentiam sibitmet (!) vendicare, et respectu sessionis mecum competere." Conc, exp, (= Orsz. Levéltár, Kancelláriai lt, Conceptus expeditíonum) 1724. jún, 48,