Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

252 WELLMANN IMRE megyegyűlésen elfoglalta rangjához illő helyét közvetlenül a grófok, püspökök és táblai prclátusok után, tehát a többi báró előtt. Fölkelvén erre br. Andrássy Mátyás, br. Fischer Mihály és br. Vécsey László, tiltakoztak a volt alispán el­sőbbsége ellen, azon a címen, hogy az ő báróságuk régebbi keletű, meg örökös jószágokkal is bírnak a megyében (amivel Szent-Iványi nem dicsekedhetik}, „degradációját" sürgették és tüntetően kivonultak az ülésből. Én a várme­gye döntése ellen eleve kifogást tettem, hogy az a látszata ne legyen a dolognak, mintha megyei határozatnak hallga­tólag alávetném magamat, hiszen a tisztségnek s a velejáró jogoknak a királyi kegy a forrása — folytatja Szent-Iványi kérvénye kiszámított alázatos haj bókolással, De nem akar­tam alkalmat adni további összekülönbözésekre; önként felajánlottam tehát, hogy amíg a király parancsa (!) meg­érkezik, önként távolmaradok az ülésekről, sőt akármelyik köznemes mellé is hajlandó vagyok ülni, ha a megye tör­ténetesen engedelmességet kívánna tőlem. Kifogásomat a gyűlés törvényesnek fogadta el, elfoglalt helyem birtoká­ban hagyott s ellenfeleimet utasította keresetre. Hivat­kozva tehát fiskális szempontból is hasznos szolgálataira, melyeket mint felsőmagyarországi jogügyigazgató, majd országbírói ítélőmester és alispán teljesített, meg királyi tanácsosi s a királyi táblán 1721 óta viselt főnemes-ülnöki méltóságára, végül családja régiségére, térdenállva kö­nyörgött a királynak, segítse őt hatalmával, Zemplén és Ung megyéhez intézendő parancs útján jogaihoz. A kan­cellária el is rendelte mind a két megyének — ezúttal bárminő előzetes vizsgálat nélkül, tisztán az egyik fél előadása alapján —, hogy szólítsa fel Szent-Iványi ellen­lábasait, engedjék át neki önként az elsőbbséget saját ér­dekükben. Ha nem akarnának alkalmazkodni, maguk val­lanak szégyent: akkor a megye hivatalból köteles Szent­Iványi helyét előttük kijelölni. 2 Nemcsak bárók, grófi rangot viselő megyei urak kö­zött sem volt ritkaság az efféle elsőbbségi huzavona. Ugyancsak Zemplén megye gyűlésén, 1725-ben történt, hogy gr. Petheő Zsigmond magának követelte az elsőbbsé­get a már említett gr. Szirmay Tamás sárosi főispánnal szemben. Kettejük közül persze Szirmay volt az, aki pa­nasszal fordult a királyhoz: főispán lévén, az uralkodói kegy forrásához közelebb érezte magát. Rendelje el a ki­2 Conc. exp. 1724. febr. 70.

Next

/
Thumbnails
Contents