Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.
252 WELLMANN IMRE megyegyűlésen elfoglalta rangjához illő helyét közvetlenül a grófok, püspökök és táblai prclátusok után, tehát a többi báró előtt. Fölkelvén erre br. Andrássy Mátyás, br. Fischer Mihály és br. Vécsey László, tiltakoztak a volt alispán elsőbbsége ellen, azon a címen, hogy az ő báróságuk régebbi keletű, meg örökös jószágokkal is bírnak a megyében (amivel Szent-Iványi nem dicsekedhetik}, „degradációját" sürgették és tüntetően kivonultak az ülésből. Én a vármegye döntése ellen eleve kifogást tettem, hogy az a látszata ne legyen a dolognak, mintha megyei határozatnak hallgatólag alávetném magamat, hiszen a tisztségnek s a velejáró jogoknak a királyi kegy a forrása — folytatja Szent-Iványi kérvénye kiszámított alázatos haj bókolással, De nem akartam alkalmat adni további összekülönbözésekre; önként felajánlottam tehát, hogy amíg a király parancsa (!) megérkezik, önként távolmaradok az ülésekről, sőt akármelyik köznemes mellé is hajlandó vagyok ülni, ha a megye történetesen engedelmességet kívánna tőlem. Kifogásomat a gyűlés törvényesnek fogadta el, elfoglalt helyem birtokában hagyott s ellenfeleimet utasította keresetre. Hivatkozva tehát fiskális szempontból is hasznos szolgálataira, melyeket mint felsőmagyarországi jogügyigazgató, majd országbírói ítélőmester és alispán teljesített, meg királyi tanácsosi s a királyi táblán 1721 óta viselt főnemes-ülnöki méltóságára, végül családja régiségére, térdenállva könyörgött a királynak, segítse őt hatalmával, Zemplén és Ung megyéhez intézendő parancs útján jogaihoz. A kancellária el is rendelte mind a két megyének — ezúttal bárminő előzetes vizsgálat nélkül, tisztán az egyik fél előadása alapján —, hogy szólítsa fel Szent-Iványi ellenlábasait, engedjék át neki önként az elsőbbséget saját érdekükben. Ha nem akarnának alkalmazkodni, maguk vallanak szégyent: akkor a megye hivatalból köteles SzentIványi helyét előttük kijelölni. 2 Nemcsak bárók, grófi rangot viselő megyei urak között sem volt ritkaság az efféle elsőbbségi huzavona. Ugyancsak Zemplén megye gyűlésén, 1725-ben történt, hogy gr. Petheő Zsigmond magának követelte az elsőbbséget a már említett gr. Szirmay Tamás sárosi főispánnal szemben. Kettejük közül persze Szirmay volt az, aki panasszal fordult a királyhoz: főispán lévén, az uralkodói kegy forrásához közelebb érezte magát. Rendelje el a ki2 Conc. exp. 1724. febr. 70.