Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG A XVIIL SZÁZAD-ELEJI KORMÁNYHATÓSÁGOKBAN. A magyar kormányszékeknek a XVII—XVIIL század fordulójáról ránkmaradt aktáit lapozgatva lépten-nyomon összeütközésekre bukkanunk egyesek közt és hatóságok között, elsimítandó ellentétekre a „praecedentía", másként „competentia" kérdésében. Nem a mai értelemben vett ,,precedens"-ről van ilyenkor szó, nem is a körül forog a vita, hogy az egyik, vagy a másik hatóság elé tartozik-e az vagy emez: a „competere" szó ebben az esetben az elsőbbségért vívott küzdelemre utal s nem illetékességi huzavonára. Vidéki nemes urak, nagynevű főrangúak és egyházi méltóságok, egyszerű segédhivatali tisztviselők és előkelő tanácsosok, kormányszervek és felsőbíróságok mind azon vetélkednek egymással, hogy hivatalban, azon kívül is, általában a közügyek együttes intézésében kit illet az elsőség, melyik előbbvaló a másiknál. Az ellenfelek között persze a legritkább esetben jön létre békés megegyezés; megesik, hogy a rendi fórumok sem tudnak, vagy nem is akarnak igazságot tenni egy-egy kényesebb kérdésben. Sokszor nincs is erre érkezésük: az a fél, amelyikre egyszer már rámosolygott az udvar kegye, többnyíre nem rest illő alázattal eleve legfelsőbb döntéshez folyamodni, kivált, ha tarthat tőle, hogy a rövidebbet húzza különben. így kerül a vitás ügyek egész sora, hivatali úton vagy magánbeadvány révén, a kancellária elé, s innen nem egyszer fel egészen a királyig. A XVII. század végén még csak elvétve bukkanunk ilyen összetűzések nyomára. A Rákóczi-felkelés nyugtalan évei még kevésbbé adtak alkalmat rangkérdések felhánytorgatására; csak a szatmári béke után, kivált az 1720-as években szaporodik meg újból a vitás ügyek száma, ha nem is hosszú időre: a harmincas évektől kezdve ismét alig hallunk róluk. De e rövid idő