Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

24 SINKOVICS ISTVÁN nagyrésze ugyanígy gondolkodott, s a bambergí levéltárnok a múlt század elején cáfolhatatlan érvénnyel jelentette ki, hogy az ügyintézéshez szükséges iratok egyáltalán nem tartoznak levéltárba.

17 Ez a felfogás nem maradt az elmélet síkján; a valóságban a legnagyobb következetességgel igyekeztek az iratokat szétválasztani. A szűkre méretezett levéltári határ a levéltárak számára annyira iránytadó volt, hogy az irattár ismeretébe bevezető XVIII, századi munka ehhez igazodva húzta meg az elválasztó vonalat levéltár és irattár között, Az előbbibe tartoznak azok az íratok és oklevelek, „amelyekből a fejedelem és országa jogai láthatók, ilyenek a régi pápai, császári, királyi és másfajta mentesítések, alapítólevelek, adomány- és javadalomlevelek, külföldiekkel kötött és háziszerződések, és az azokról meglévő alapvető szerződő levelek, nyílt békeszerződések, majd bullák, diplomák, s amennyiben a regálékat érintik, a többi közokiratok és oklevelek", Az irattár viszont „tulajdonképpen csak a naponként előforduló iratokat őrzi és olyan íratok gyűjteménye, amelyek a napi használatra szolgálnak; ilyenek a beérkező beadványok, kérvények, továbbá a kimenő íratok, jegyzőkönyvek, kivonatok, naplók, azután a többi, az aktákhoz tartozó másolatok, a felek közti tárgyalások, és egyéb gyűjtemények és iratok."

18 Az ilyenfajta szétválasztások szinte változtathatatlan érvénnyel alakították ki a levéltár fogalmát, úgyhogy a XIX. század első felében, sok helyen még később is, a levéltár elsősorban pecséttel ellátott oklevelek őrzőhelyét jelentette.

19 ház, későbbi alakja: „Leveles Tár" (O. L, Arch. Regn, Lad. XX. 20. Fase. E. ad num. 1., 12. NB.), illetve a nyelvújítás által a XVIIL sz. végén képzett levéltár szó teljesen kifejezte a jogbiztosító iratokat őrző archívum lényegét. A folyó ügyintézés iratait őrző regístratura jelölésére — az irat nyelvújítási szó — a múlt század közepén a levéltár mintájára képezték az irattár elnevezést. — Szarvas G.— Simonyi Zs.: Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig II. (Budapest, 1891.) a levél 4. jelentése; Szamota I.—Zolnai Gy.: Magyar oklevél-szótár. (Budapest, 1902—1906.) a levél és a tár-ház jelentése; Szíly K.; A magyar nyelvújítás szótára (Budapest, 1902.) az írat és a levéltár jelentése. 17 Meísneiv H. O.; i. m. 2. 1. 18 Fladt megkülönböztetése 1764-ben „Anleitung zur Registraturwissenschaft und von registratoríbus" c. munkájában. Részletesen ismerteti Holtzinger, G.: i. m. 5., 6. 1. *

8 Loeve, V.: i. m. 45., 46. 1.; Gross, L.: Die Geschichte des deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. (Wien, 1933. — Inventare österreichischer staatlicher Archive V,, Inventare des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs 1.) 305. i.