Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

242 ILA BÁLINT azon törekvése is, hogy dézsmakötelezettség alól szabaduljon, amint erre Wesselényi nádor 1665-ös utasítása kifejezetten rá is mutat, A dézsmások által elkövetett visszaélések eredete is a középkorba nyúlik vissza, már akkor szedtek pl. jogtalanul az általuk adott rovásnyélért bizonyos pénzeket, s ezt az újkorban is igyekeznek folytatni. Tele vannak már a középkori törvények a jobbágyság panaszával, hogy a dézsmát igaztalanul szedik, néha kétszer annyit vesznek, a beszedő hatalmaskodik a szegény népen és későn száll ki. Mindez fokozódott a bérleti rendszer bevezetésével. A bérlők, főleg a kamara dézsmaszedői, a szegénységtől mindenféle címen pénzt szednek, ügyes-bajos dolgaiban díjazásért ítélkeznek, a jobbágysággal a saját részükre kaszálást, aratást végeztetnek, tiszteletdíjul ludakat, tyúkokat, vajat, mézet, kendert és hüvelyeseket csikarnak ki. A falvakban egész háznépükkel, sok lóval és vadászkutyákkal jelennek meg, elveszik a terméstszállító parasztoktól lovaikat és zsákjaikat, s csak illeték fejében hajlandók visszaadni. Az 1655: 89. § szerint, a visszaélések sokkal nagyobb terhet rónak a szegénységre, mint a dézsma. E túlkapások ellen már a középkorban büntetéssel, pénzbírsággal védekeznek,

50 az újkorban az 1574: 23. §. az ilyen dézsmásra 200 forint büntetést ró ki és kötelezi az okozott kár kétszeresének a megtérítésére. A hatásköri áthágás megakadályozásával az utasítások gyakran foglalkoznak. A XVII. században bevezették a megyei és földesúri vizsgálatot, azaz a dézsmálás befejezése után tanúvallatást tartottak és a dézsmásnak az esetleg okozott károkért vagy kikényszerített jobbágymunkáért jóvátételt kellett fizetni. Veres András és Pederi Zsigmond báránydézsmálók 1620-ban tett esküjében

40 az is benne áll, hogy a király, ha hamisságot visznek véghez, nemesi szabadságuk ellenére, személyükben, marhájukban és jószágukban szabadon megbüntetheti őket. Hiába készültek azonban a rendszabályok, a visszaélések végig megmaradtak, sőt fokozódtak.

51 50 1504: 23, §, szerint a visszaélés büntetése 100 forint. Megfékezésére vezette be az államhatalom az első fejezetben ismertetett megyei ellenőrzést. 51 A dézsmafizetést megtagadó parasztság vagy falvak elleni intézkedéseket, katonaság kiküldetését 1. az előző fejezetben.