Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 241 reformáció idejében a kamara megtiltotta, hogy e részesedést a nem katolikus lelkészek is megkapják, a plébánosoknak azonban a katedratíkum előzetes lefizetése nélkül is lehetett adni, E kötelezettségeiért a decimátor anyagilag felelős volt. A részesedést természetben adták ki a papságnak, részletes nyugta ellenében.

49 Ha valahol lelkész nem működött, úgy ennek része is a dézsma tulajdonosát illette, sőt az 1504: 26. §. szerint, ha valamely plébánost a kegyúr akarata ellenére erősített meg a püspök, ez nem kaphatott a dézsmából, hanem ennek részét is a végvárak fenntartására fordították. Mivel a kisebb papság mindenfajta dézsmából részesült, és a neki átadott rész a dézsma tekintélyes hányadát képezte, érthető, hogy a bérlő, különösen a tizedek csökkenésének idején, igyekezett az egész jövedelmet a maga részére biztosítani. Igen fontos szerep jutott a dézsma beszedésénél a mértéknek, azért az utasítások elrendelik, hogy ugyanazzal a mértékkel kell a gabonát és a bort felmérni, mint amelynek alapján azt a regesztumba bevezetik és a gabonaházakba beadják, A kamara az egri és esztergomi egyházmegyék területén leginkább a kassai és egri köböl, valamint a nagyszombati mérték alkalmazását szorgalmazza. A dézsmaszedők és triturátorok fizetésének kérdésében az utasítások mindig külön intézkednek. A csak természetbeni ellátástól kezdve az 5—12 forintos fizetésen keresztül a természetbeni részesedésig a salariumnak igen sok változatát találjuk. A XVII. század végefelé kialakult a részesedés állandó mértéke: gabonából a harmincadika^ bor-, juh-, kecske-, méh- és pénzből a hatvanadikat kapta. A külön tríturátor eleintén csak a szalmát vagy egy részét, később általában öt forintot kapott munkájáért. A salarium tehát — mint megállapítható — egyáltalán nem volt olyan nagy, hogy pusztán e miatt érdemes lett volna a hivatalt elvállalni, a beszedők nagyobb részét a belőle liáramló, egyéb természetű haszon vonzotta. Itt kell keresni a legtöbb visszaélés gyökerét, ezzel függ össze a jobbágyság részéről a dézsmaszedők ellen elhangzott számtalan panasz és részben ezzel magyarázható a parasztság 49 A rajtuk szereplő neveket kiadta Zovänyi: Magy. Prot. Egyháztört. Adattár XIII. Elszórva azonban még számos kiadatlan adat található. Levéltári Közlemények 16