Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR 23 deltetéssel. Gyűjtőköre szintén igen kiterjedt: a magyar kamara, szepesi kamara, alsóbb kamarai hatóságok iratanyagából korlátozás nélkül kiválogathatta mindazokat az írásokat (oklevelek, hivatalos iratok, hűtlenségbe esett vagy kihalt családok levelezése), amelyek célját, a kincstár jogainak érvényesítését, lehetővé teszik.

14 Az iratoknak ilyen szempontokhoz igazodó mérlegelése természetesen éles határvonalat húzott az irattár felé és a levéltár érdekterületéről kirekesztett minden olyan írásos anyagot, ami az eredeti elgondolásnak nem felelt meg. A Staatsarchiv — írta e nagy gyűjtőiével tár tervezője, Rosenthal — ,,elsősorban az uralkodóház alapiratait, jogigényeit, más államokkal történt tárgyalásait, az okleveleket és a reájuk vonatkozó iratokat tartalmazza; és soha . ., úgynevezett futó iratok elhelyezésére nem szolgált, hanem ezeknek mindig az országos és udvari hivatalok mellett a szakadatlan mindennapi használatra kell kéznél lenniök."

15 A magyar kamara álláspontja szerint a levéltári iratok (acta archívalía) — így nevezte az egykorú gyakorlat a levéltárra érdemes iratanyagot — és az irattáriak (acta regestraturalía) között áthidalhatatlan a távolság: a kettőt értékben nem is lehet összehasonlítani.

16 A levéltárak 14 Herzog J.: i. m. Lev. Közi. VI. (1928.) 28. sk. 1.; Sinkovics L: i. m. Lev. Közi. XVII. (1939.) 85. sk. 1. 15 Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs I. 18.* 1. 16 O. L„ karaarai lt., Fiscale 1835. F. 14. P. 70. — A magyar levéltár (archívum) és irattár (regístratura) elnevezés eredeti értelmében a két iratőrzőhelynek ezt az elválasztását fejezhette ki. Az archívum magyar neve a középkori nyelvhasználatban ismeretlen, az újkorban pedig a „leveles tárház" elnevezés terjed el. A levél szónak a XV. századtól kezdve egyik gyakori jelentése oklevél (testiuionium, Urkunde), A tárház (a kincstár régi neve) elnevezés — az oklevelekkel való összekapcsolása a felsőausztriai Schatzregistratur-, Schatzarchiv-nak az egységes középkori gyakorlatit, visszavezethető magyar párhuzama — onnét ered, hogy a kincstár volt az okleveles anvag őrzőhelye, A leveles tárház kialakulásáról, tartalmáról és értelméről IIa B. tanulmánya (A Thurzó család levéltára. Lev. Közi. X. 1932. 13. 1.) tájékoztat: „a magánlevéltáraknak első nyomait ebben a korban {XVI. század) kell keresnünk, ez az az idő, amelytől kezdve főuraink és nemes családaink prívilegiális és adományleveleiket, a határ járó okmányokat és peres leveleket stb. rendszeresen megőrzik és mint legértékesebb kincseiket, a kincstárban helyezik el őket. Mivel azonban a levéltár rendesen a kincstár egy része, magánlevéltárainknál a levéltár elnevezés csak későn lesz használatos. A XVI—

XVII, században általában a „literae, literalia instrumenta" névvel nevezték a levéltárat és csak a XVII. század második felében találtuk a „leveles tárház" elnevezést." A leveles tár-