Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

236 ILA BÁLINT amikor is munka közben halt meg, a jegyzéket befejezni már nem tudta, hanem azt helyette édestestvére, János végezte el. 1569—1582. között collegaként Lupi János szolgált, 1576—1590 között pedig Brezovszky János, hoszszabb ideig szerepel breznóbányai Dés Péter írnok is. Maguk is aláírták a jegyzékeket, sőt ha a decímátor nem tudott írni, csak az ő aláírásuk szerepel. Mindeniknek megvolt a maga pecsétje, amelyet szintén ott találunk a regesztumokon. A felelősségben azonban — amint az ellenőrzésről fennmaradt iratokból kitűnik — nem osztoztak; a kamara mindig csak a dézsmaszedőt vonta felelősségre.

39 Miután a dézsmaszedők megkapták megbízatásaikat a kamara átadta nekik utasításaikat és kivette tőlük a hivatali esküt.

40 Ebben arra tettek hitet, hogy tisztjüket hűségesen, az utasítás értelmében és minden részrehajlás vagy túlkapás nélkül látják el. Maguk az utasítások is hivatkoznak az eskü szentségére, amely hívatva van, hogy visszatartsa őket minden visszaéléstől, s egyúttal kilátásba helyezik kifogástalan szolgálataikért a király különös kegyeit. Wesselényi nádor 1665-ös utasításában a dézsmaszedők „emberségére" hivatkozik és kiemeli, hogyha a saját hasznukat tartják szem előtt, az rájuk csak „becstelenséget hoz". Idejében el kellet indulníok kerületeikbe, hogy a földesúri kilenceddel egy időben szedhessék be a dézsmát és hogy késedelmük miatt a mezőn levő gabona eső által vagy más úton kárt ne szenvedjen. A dézsmálás időpontját az egyes kerületek előre jelentették, a munka ját késve végző beszedő ellen a parasztságot törvény védte és megengedte neki terménye bevitelét, csak a dézsmarészt kellett kinthagynía a mezőn.

41 A dézsmás egész személyzetével és lovaival a falu bírájánál szállt meg már középkori szokás alapján és természetbeni ellátást élvezett. Kikötötték azonban, hogy ne szálljon meg egész lovascsapattal, ne kívánjon fényes ellátást, hanem elégedjék meg azzal, amit a bíró adhat. Fogadja el a falu tényleges 39 Az írnokok legtöbbje Felső-Magyarországon e rész városaiból került ki és már neveikben sem magyarok. Ennek hatása erősen érezhető az elszámolások névírásain. 40 1620-ból fennmaradt a kazai járás báránydézsmásainak esküje {B 1200). 41 1498: 51., 1569: 27—31., 1622: 70. §, stb. A dézsmásnak Szent István, legkésőbben Szent Egyed (szept. 1.) napjáig kellett munkáját elvégeznie, tovább a parasztság nem volt köteles rá várni.