Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 229 dézsmaadó falvakat teljesen rutének foglaltak el, tehát nekik is meg kell a dézsmát fizetniök.

17 Már a középkori törvények is mentességet biztosítottak a falvak bíráinak azon a címen, hogy segédkeztek a dézsma behajtásában, a dézsmás náluk szállt meg, és a beszedés idején egész személyzetével és lovaival együtt ellátták élelemmel. Ha azonban a bírák nem vállalták, úgy nekik is természetben kellett a tizedet megadniok, amit azután a dézsmások a saját ellátásukra fordíthattak. E téren is erős visszaélés harapódzott el.

18 Az utasítások külön emlékeznek meg a címeres nemesekről, akik parasztföldet művelnek, továbbá ama szabadosokról (libertini), akik uraiktól évi árenda vagy egyéb címeken földesúri adómentességet nyertek, azonban továbbra is jobbágyföldön termelnek. Ezektől meg kell venni a dézsmát, mert csak a király által nemesített föld mentes, Első királyaink alatt, de még később is jó ideig, akinek nem volt vetése, nem volt szőlleje vagy kisállatja, az a dézsmaszedésnél semmit sem adott, sőt Szent László elrendeli, hogy a már elcsépelt gabonából 10 vederig semmit sem szabad venni. Később lassan szokásba jött az ú. n, keresztyénpénz (pecunia Christianitatís), amelyet a nincstelenek, a zsellérek fizettek. Ennek első országgyűlési említése 1495-ből (43. §.) származik, amikor is törvénytelen volta miatt a bárók panaszkodtak. Mível mindkét fél jogainak okleveles bizonyítását ígérte, így a •döntést a király elhalasztotta. Végzést róla később nem találunk, a keresztyénpénz azonban megvan mindvégig, nagyságát a helyi szokás szabta meg, rendesen hat dénár 17 Dec, Göm. E jellemző pont szó szerint: Hic intelligendum est potissímum de Ruthenis, terras non extirpatitias, verum integros pagos, per aliam nationem antehac inhabitantes, colentibus. Ilyen esetben az utasítás szerint fel kell mutatni a király által megerősített menlevelet. A Szabolcsra 1698-ban kiadott generalis utasítás (Instructiones 3/126,) 15. pontja szerint különösen a Rákóczi-birtokokon sok olyan újabban települt rác és rutén falu található, amelyek ugyan magukat mentesnek mondják, de kiváltságot felmutatni nem tudnak. Rajtuk, ha szükséges, katonasággal kell a dézsmát megvenni. 18 1481: 7. §. L. még a már íd. utasításokat, valamint 1606: Sárosmegyei bárány- és 1609: Szerencsi járás bor dézsmás instrukciódat (B. 1195., ahol ezeken kívül még több is található). A XVI. szádad végéről előfordul olyan eset is, amikor a dézsmás a kamarától lcapta úgy a maga mint lovai ellátását, ekkor a bíró dézsmáját is a kamarának szedte be. A mentesség alapját tehát -kizárólag a dézsmás természetbeni ellátása képezi.