Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

22 S1NK0VICS ISTVÁN XVIII. század közepetáján elsősorban az állam választotta iratanyaga őrzési rendszerének alapjává, A korlátlan fejedelmi hatalom igyekezett pontosan kijelölni érdekterülete határait, biztosítani azokat a jövedelmi forrásokat, amelyekkel a rendek beleszólása nélkül számolhatottgazdálkodhatott. Ennek az elgondolásnak egyik fontos eszköze volt az írás, az olyanfájta, amely — az élethez fűző kapcsolatát lassabban-nehezebben szakítja el az idő — jogok élvezetét biztosítja, jogigényeket elevenít valósággá, ha talán elmosódtak volna az évek folyásában. Természetes tehát, hogy a levéltár, az ilyen írások, oklevelek őrzője, egyszerre pótolhatatlan jelentőségre emelkedett. Igaz, hogy a levéltár megbecsülésének már a korábbi századok is ismételten tanújelét adták. A kincstárban, ékszerek, drágaságok közt helyezték el, Vilmos bajor herceg országa „legelőkelőbb drágaságá"-nak nevezi, Frankfurt városa szerint pedig ,,az állam legdrágább kincse, a haza dísze."

11 Legmagasabbra azonban mégis a XVIII. század értékelte. A levéltár nem eltűnt korok, emberek elgondolásaínak, törekvéseinek, cselekedeteinek közvetítője, nem a hivatal ügyintézését szolgálja ki, termelt iratanyagát őrzi, hanem valóságos fegyvertár, oklevelei az életet alakítják. Ilyen módon állapítják meg tehát a levéltárak összetételét, határát, függetlenítve az irattermelő hatóságtól, irattárának rendszerétől, mindenben a levéltár középpontjába állított érdekhez igazodva.

12 Ezt az' elgondolást igyekszik megvalósítani a bécsi Gesamtstaatsarchiv, amelyet Mária Terézia alapított a XVIII. század közepén, hogy összefogjon minden, az uralkodócsaládra és országaira vonatkozó fontos írást és oklevelet, állandó védekezésre készen az esetleges támadásokkal szemben. Az anyagot pedig különféle íratőrzőhelyekről, bécsi, gráci, innsbrucki fejedelmi levéltárakból, tartományi levéltárakból, központi és közvetítő szerepű hatóságok irattáraiból válogatták össze.

13 Ugyanebben az időben a Pozsonyban működő magyar kamara életében is fontos változás történik; levéltára — ,,a magas fejedelmi kincstár támasza és a királyi fískus fegyverkamrája" — elválik az irattártól, új munkakörrel, új ren11 Löher, F.: i. m. 127,, 148. 1.; Loeve, V.: L m. 76. 1. 12 Sínkovícs I.: A magyar kamara selejtezéseinek története. Lev. Közi. XVII. (1939.) 86-^88. 1. 13 Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs, I. (Wien, 1936. — Inventare österreichischer staatlicher Archive V.) 16*—18.* 1.