Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA. Történetírásunk figyelme az utolsó évtizedben egyre nagyobb mértékben fordult az Országos Levéltár kamarai levéltárában 295 testes csomóban őrzött dézsma jegyzékek felé- Ezek nagyobb részét azok a jegyzékek alkotják, amelyeket a dézsma beszedői, a decimatorok a dézsmálás alkalmával készítettek és elszámolásul a kamarához nyújtottak be, van azonban bennük igen sok, a dézsmások részére kiállított utasítás, azután a jegyzékekhez csatolt nagyszámú különféle melléklet; mintegy 80—100 csomóban pedig azok az iratok őriztetnek, amelyek a dézsma kezelésével, elszámolásával és ellenőrzésével kapcsolatban a szepesi kamarán keletkeztek, Az anyag általában a XVÍ. század közepével kezdődik és 1700-ig alkot közbeeső kisebb-nagyobb hiányokkal folyamatos sorozatot, ez után — bár a tized csak 1848-ban szűnt meg — már kevés a jegyzék. E jegyzékek az országnak csak ama részeire vonatkoznak, amelyeket a XVI. század közepétől szinte állandóan a végvárak ellátására bérelt a magyar kamara. így legteljesebben a felsőmagyarországi megyék vannak képviselve. Amint a végvári élet megszűnt, a harcok elcsendesedtek, a kamarának nem volt többé állandóan szüksége a dézsmára, azt tehát az egyház leginkább magánosoknak adta bérbe, ezért szűnnek meg a kamarán a XVIII. század elején a dézsma jegyzékek. A dézsma jegyzékek rendkívüli történeti beccsel bírnak, mert tartalmazzák a dézsmaadók neveit, társadalmi helyzetük megjelölését, a termett gabona, bor mennyiségét, a juhok, kecskék és méhkap tárak számát, a kivett dézsma mennyiségét. Megvilágítanak sok, a dézsmás eljárásának megmagyarázására szolgáló vagy helyi szokást is. Hogy e nagyértékű forrásanyag még csak két évtizeddel korábban is alig használtatott fel, a mílleneumi történetírás és a vele kapcsolatos annyira fellendült adatközlés pedig teljesen figyelmen kívül hagyta, annak oka kétségkívül a