Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Párhuzam az isztambuli és budai török hivatali ügyvitel között / 208–222. o.

ISZTANBULI ÉS BUDAI TÖRÖK HIVATALOK 209 sek voltak, hogy régi vezető állásukat megtarthatták, azt épen úgy újból kapták, mint azok, akik új állásba és új beosztásba kerültek. A különbség csak annyi volt, hogy amazok hivatalukban megerősíttettek (egy mukarrernäme-val), emezek erre kineveztettek ( egy tevdzlh fermaní-val), de mind a megerősítésnek, mind a kinevezésnek megfelelő anyagi szolgáltatás volt a feltétele és diplomával való adományozás volt a formai befejezése,

1 Ügyviteli szempontból a vezető tisztség-viselők sűrű cserélgetésének az volt egyik következménye, hogy a hivatalok sehol sem vezettek be az ügyvitelben a régitől és a többi kormányzóság hivatalaitól eltérő, új rendszert, hanem egyforma eljárást követtek mindenütt, olyant, amilyent a tisztviselők iskoláikban és előző szolgálataik folyamán megismertek, vagyis az ügyvitel módja szükségszerűen változatlan maradt. Mint a török kormányzóságokban általában, úgy a török közigazgatásba közvetlenül bekapcsolt budai kormányzóságban is ez az állapot állott fenn. A budai kormányzóságban egyes külsőségeknek a fővárosi birodalmi viszonyokhoz való hasonlóságára rámutatnak útleírásaikban idegenből jött utasok és beszámolóikban meg hivatalos jelentéseikben a bécsi udvar követei ís

f akik állandóan szaporodó formaságok között, ugyanolyan akadályokon és szűrőkön keresztül tudtak a pasa személye elé járulni, mint a fővárosban a nagyvezér színe elé. A budai kormányzóság szervezete azonban nemcsak ilyen külsőségekben hasonlított a fővárosihoz, hanem lényegben is, nevezetesen írásbeli ügyvitele is hasonló volt a központihoz. A fővárosban a központi kormányhatóságok az alájuk rendelt hivatalokkal és személyekkel két úton közölhették elhatározásukat, Az egyik út az volt, hogy közvetlenül, "saját nevükben adtak ki rendeleteket, a másik pedig, hogy az elintézendő ügyet a szultáni tanács, a díván elé terjesztve, ezzel hozattak abban döntést és ezt forma szerint a szultáni tanács, a díván nevében, mint a padisah parancsát, közölték. E szerint az ügyek fontosságuk szerint két úton nyerhettek elintézést, s a kiadott rendeletek is, amennyiben azokról nyilvántartás készült vagy feljegyzé1 Ez a rendszer abban az országban élt legtovább, ahonnan minden valószínűség szerint elindult, t. í- Perzsiában; itt a különféle kitüntetéseket és címeket századunk elején még évről-évre újból adományozták, új évkor, előre fizetendő díj ellenében egy-egy évre mindig megújították. \ Levéltári Közieménvek 14