Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio (Második és befejező közlemény) / 179–207. o.

GENERALIS CONGREGATIO 185 tandó nemeseket.

27 A szolgabíró azonban csak a saját me* gyéjebelíeket idézhette. Ha valamilyen okból más megyebelieket is idézni kellett a generalis congregatióra, ezt a másik megye szolgabírói tették meg, 1455-ben pl. Bereg megye közgyűlésén a bizonyításhoz szükség volt a Bereg megye határán fekvő birtok ungmegyeí szomszédaínak megidézésére is, így a királyi mandátumot Bereg megye hatóságán kívül az ungmegyei szolgabíráknak is címez^ ték. Az ungmegyeiek idézését csakugyan egy ungmegyei szolgabíró végezte.

27a A megidézettek számára a megjelenés kötelező volt, halasztást kérni ez alól nem lehetett. Ott volt azután a közgyűlésen a királyi ember és' a külön királyi parancslevéllel megbízott hiteles hely kiküldött testimoniuma. Esküdteket a proclamata congregatíókra nem választottak. A közgyűlési tudomány vétel sajátos keveréke volt a requisitiós és ínquisitiós eljárásnak. A megye hatósága a homo regíus és a hiteles helyi testimonium jelenlétében kihallgatta az összes megjelenteket. Az egyes vallomásttévők nevét külön-külön fölsorolták a lefolytatott vizsgálatról a kúriába küldött relatiók, valamint azt is pontosan körülírták, hogy a megkérdezettek szomszédok-e, melyik birtokon laknak, a szóbanforgó ügynek szemtanúi-e vagy csak hallomásból tudnak róla. Mindez teljesen megegyezik az inquisitíós eljárással. A vallomások után azonban a tanúságtétel, az attestatio következett, éppúgy, mint a requisitiós eljárásban. A vallomások elhangzása után a vallomást tevők közös esküvel, ,,concordí testíficatione et unaními depositione" bizonyították az elmondottak igazságát.

28 Különösen az első időkben, a XV. század első felében még ez az eskü alatt tett közös tanúságtétel a bizonyítás lényeges része. Kitetszik ez abból is, hogy az egyes személy szerint tett vallomásokról a helyszínen fölvett jegyzék tartalmát csak fölületesen, sok kihagyással másolták be a kúriába föl térj esztett relatióba.

29 Mindazonáltal a bizonyításnak a kikiáltott közgyűléseken kifejlődött e 27 Hazai Okmt. II. 302. I; Héderváry Oklevéltár I. 239. 1.; Zichy IX. 526, 1. stb. • 27

a Kállay ltár Saec- XV. R. III, Nro, 753, Hasonló eset: u. o. Saec. XV, R. III. Nro. 896; Dl. 31760. 28 Az itt elmondottak bizonyos mértékben eltérnek Hajnik előadásától, illetve kiegészítik azt. Igazolásukra ld, az előbb íd, okleveleket és még Hazai Okit. 433. 1-; Hazai Okmt, III. 385. 1. stb. 29 Ld. Lukcsics Pál megjegyzéseit, Zichy XII, 114, IV