Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio (Második és befejező közlemény) / 179–207. o.

A GENERALIS CONGREGATIO. (Második és befejező közlemény.) 3. A generalis congregatiók virágkora az Anjou-korszak volt, helyesebben mondva Nagy Lajos uralkodásának ideje. Az ilyen bírói általános közgyűlések egyrészt a vidéki társadalom szerkezetének megszilárdulásával, a rendi társadalomszervezet kialakulásával, másrészt az írásbeliség kiterjedésével európaszerte mindenütt eltűntek az igazságszolgáltatás szervezetéből. A kialakult rendiség lehetetlenné tette olyan központi igazságszolgáltatási intézmény eredeti alakban való fönnmaradását, mely a kialakult rendekre való tekintet nélkül a társadalom minden rétegére kiterjedt volna. A fejlődés, mint az előbbiekből talán kíérezhető volt, nálunk is a felé irányult, hogy az eredetileg az egész vidéki lakosság számára tartott congregatiókról a nem nemes népelemek kiszoruljanak s csupán a nemesek gyűlésévé váljanak, De a XIV. század nyugodt építő korszakában, a csendes társadalmi aprómunka békés periódusában a nemesség már kiépítette a maga számára a maga többé-kevésbbé autonóm igazságszolgáltatási szervezetét is. A XIV, század végére a megye hatósága annyira megerősödött, hogy a kisebb értékű, kisebb jelentőségű ügyeket úgyszólván mind a maga hatáskörébe vonta. A jobbágy és egyéb nem szabad osztálybeli gonosztevők üldözése a megye feladata lett. A kisebb hatalmaskodási ügyekben a megye ítélkezett mindenki fölött, akinek ez alól kiváltsága nem volt, sőt a kisebb értékű bírtokpörök is a megye ítélőszéke előtt folytak le. A különféle magasabb bíróságok előtt tárgyalt perekben szereplő tanúságtételek megszerzésére sem volt szükség a generalis congregatiók requisitiós bizonyításaira, helyette ott volt az inquísítio, melyet felsőbb parancsra a megye 12*