Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio (Második és befejező közlemény) / 179–207. o.

180 ISTVÁNYI GÉZA hatóságának egy kiküldöttje folytatott le.

1 Más oldalról viszont kifejlődött, megszilárdult, sokszerűsödött a központ, a kúriai bíráskodás szervezete. Teljes egészében el tudta már látni a nagyobb jelentőségű ügyekben való ítélkezést. Az írásbeliség kifejlődése, az ügymenet szabályos folyamatának kialakulása megteremtette azokat a biztonságos módszereket, amelyek a kúriai bíráskodás és a vidéki törvénylátó szervek munkája között a természetes összeműködést többé-kevésbbé lehetővé tették. Nem volt szükség tehát közvetítő intézményekre. Általában az írásintellektualizmus térhódításával megszületett — ha ugyan még kezdetleges, nehézkes formák között — az ügyeknek bizonyos szakszerűbb, modernebb kezelése, a fejlődés — ugyan még csak tétován, még csak gyermekcipőkben — kezd elindulni a hivatalszerűség felé. Az írástalan, archaikus színezetű társadalmaknak megfelelő közgyűlés a maga nehézkes szerkezetével, tradicionális, formákhoz kötött tárgyalásmódjával kezdett elavulni. A modernebb egyénibb, anyagibb ügyvitelre a bírói sedes, az ítélőszék volt alkalmas, nem pedig a bírói közgyűlés, ahol a bíró inkább az ítéletnek szavakba foglalója, nem önmaga ítél, hanem csupán a gyűlésen megjelent tömeg formák által szigorúan befolyásolt akaratának kifejezője. A vidéki társadalom írásérzékének kifejlődése szemmelláthatólag, külsőségekben is dolgozik a congregatiók eljelentéktelenítésén. Az okleveles bizonyítás elterjedésével a congregatiókon meginduló perekben is időt kellett adni az alperesnek az írásos bizonyítékok produkálására, A közgyűlésen megkezdett pereket tehát javarészt nem lehetett ott befejezni. Ilyen körülmények között a XIV—

XV. század fordulóján a generalis congregatiók már alig szolgáltak egyébre, mint arra, hogy a kúriai bíróság vidéki kíágazásaként szerepeljenek, a kúriai bíróságok illetékessége alá tartozó pereket fölvegyék s határidőt tűzzenek ki a központban való tárgyalásukra. Mindezek szerint a generális congregatíókra többé már nem volt nagy szükség, esetleges elmaradásuk nem okozott fennakadást az igazságszolgáltatás menetében. Pompásan illusztrálja ezt a congregatiók külső története. A Nagy Lajos király halálát követő politikai zűrzavarok időszakában a nádor alig-alig szállhatott ki a vidékre köz1 Mindezekre ld. Hajnik: Bírósági szerv, 82—83, 1. és Századok 1937, 535—36, 1,