Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.
IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR. A különféle jogi és társadalmi érintkezések során keletkezett okleveleket, iratokat az írásbeliség szintjére érkezett társadalmak rendszerint nem semmisítik meg nyomban, az írásban közvetített emberi ügyletek lezáródásával, hanem időleges vagy állandó elhelyezésükről, védelmükről gondoskodnak. Az ókor népei megőrizték időálló érvényű írásaikat, ez az érzék lassan-fokozatosan, szélesedő körben a középkor folyamán is kialakult s azóta egyszer erősebben éreztette hatását, máskor elhalványult. Az iratőrzésnek az idők változásában egyik változatlan alapkérdése: milyen terjedelmű az elhelyezésre váró írásos anyag. S érre az írattermelés középpontjában álló egyén, közösség, hivatal működési köre, ügyvitele ad feleletet. Ha az írásbeliség szűk mederben halad, a feladat egyszerű, az irattárolásra és őrzésre nincsen külön helyiség. Az írás fontosságát legelőször felismerő egyházak többnyire a templomban, könyvtárban, sekrestyében, értéktárgyaik mellett helyezik el az érdemesnek ítélt iratanyagot. Csak egyesek rendeznek be kifogástalan biztonságú külqn helyiséget, hogy ebben — mint az egyik nyugati kolostorban nevezték — „az oklevelek házá"-ban őrizzék fontos írásaikat. 1 A világi társadalomban a városok gondolnak először életfeltételt jelentő kiváltságleveleik őrzésére a városi levelesládában. A fejedelmek, nagyurak, nemesek a családjuk vagy országuk érdekeit érintő írásaikat — élesebb határvonalat akkor még nem húztak közéjük — egyházakra, kolostorokra bízzák. Albrecht király például a lilienfeld-i kolostorra, a Babenberg hercegek Klosterneuburgra, a magyarországi nemes családok a legközelebbi hiteles hely védelmére. Hogyha pedig az 1 Bresslau, H,: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. I, (Leipzig, 1912.) 149. ; 179. 1,; — Holtzinger, G.: Handbuch der Registratur- und Archivwissenschaft, (Leipzig, 1908.) 1. 1. Levéltári Közlemények 2