Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Miklósy Zoltán: Hiteles hely és iskola a középkorban / 170–178. o.

HITELES HELY ÉS ISKOLA A KÖZÉPKORBAN. Középkori hiteles helyeink káptalanok és szerzeteskonventek, azaz szabályok alatt élő egyházi testületek voltak, melyek — főleg a testület tagjai nevelésének és pótlásának biztosítására — iskolákat is tartottak fenn. Az említett egyházi szervek működő tagjai mellett már kezdettől fogva aránylag nagyszámú növendéket is látunk, akik a káptalan vagy konvent arra hívatott tagjaínak oktatása mellett készültek a testület szolgálatára. A növendékek nagyobb számának abban lehet a magyarázata, hogy a középkori ember életkora jóval rövidebb, viszont az iskolák tanulmányi ideje jóval hosszabb volt a mainál. Egy párizsi hittudományi doktor például tizennégy éves hittudománytanulás után juthatott csak a doktorátushoz. Az oktatást elemi fokon — a nőknél is — a cantori iskolákban végezték, melyekben tulaj donképen az egyházi szolgálathoz szükséges liturgikus segédszemélyzetet, így a minisztransokat, karénekeseket nevelték. A cantori iskola a cantor — női zárdákban canirix — vezetése alatt működött, helyettese a succentor, sőt olykor vicesuccentor

1 volt, Tanulói az olvasás, sokszor az írás, fejszámolás és a latin nyelv elemei mellett leginkább vallási ismereteket, karimákat és karénekeket tanultak. Tananyagukban ezeken kívül bizonyos olvasmányok, így legendák, példabeszédek is szerepeltek, amelyek a testület szabályainak betanítása mellett a növendékek aszketikus nevelését célozták. Ezzel az iskolafajtával egyébiránt még ma is találkozunk a tengerentúli katolikus missziókban, ahol ezeket a kezdetleges tanintézeteket ímaiskoláknak szokták nevezni.

2 A középfokú oktatást a szabad művészetek (artes 1 A nyitrai káptalannál pl. 1435-ben Imre vicesuccentor is szerepel. Nemzeti Múzeum, Ghyczy család levéltára, 2 PL Kínában, 1, Szajkó L: A pogány Kína, 34- 1,