Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

A MAGY. KIR. TANÁCS ELSŐ SZÁZADA 169 tiszt (minister),™— Tehát nagyrészt már ugyanazok a személyek, akik a fejlődés későbbi folyamán is a királyi tanácsot alkották, azzal a különbséggel, hogy itt még a territoriális urak (az egyes törzsek és nemzetségek képviselői?) s a megyei ispánok vannak túlsúlyban és előtérben: magát a comes palatií-t is megelőzi egy ilyen ispán, míg a többi udvari tisztviselők szerényen a négy utolsó helyet foglalják el, holott tudjuk, hogy a kúriális adminisztráció kiépítésével a palatínus és a iudex curiae, akiknek őseit láthatjuk itten, éppen az ország két legelső bárója volt, míg a Nana agaso-nak később megíelelő magíster agasonum s a Preca infertor-nak megfelelő magister dapiferorum rangja a nagyobb bárók után senium szerint helyezkedett el; ellenben a megyei ispánok akkor már teljesen, kiszorultak a királyi tanácsból, közülük a 15, században már csak kettő volt annak tagja, de ezek is csak honvédelmi okokból: a temesi és a pozsonyi ispán. Nagyjából a tihanyi alapítólevélhez hasonló képet mutat — bár kevesebb „szereplővel" — I. Géza garamszentbenedekí és Szent László somogyvári oklevelének felsorolása is, valamint Dávid dux tihanyi oklevele. Mint látjuk tehát: XI. századi törvényhozásunk és okleveles gyakorlatunk mögött egy még kezdetleges, de fejlődésképes szervezet állott, mely a következő évtizedekben s főképen III. Béla alatt annyira megerősödött, hogy azon felépülhetett egész középkori igazgatásunk. Szent István-, Szent László- és Kálmán-kori törvényeink és e korból való okleveleink ennek a fejlődésképes szerveztnek ma is látható írott emlékei. Szilágyi Loránd. 46 Az udvari tisztségek nyugati eredetéről és az infertor szó eddigi helytelen olvasásáról lásd Váczy Péter tanulmányát: A királyság központi szervezete Szent István korában. (Szent István Emlékkönyv. Budapest, 1938. II. kötet 48—50. 1.)