Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

A MAGY. KIR. TANÁCS ELSŐ SZÁZADA 161 A Szent László-kori törvényhozási emlékekhez korban és szellemben is szorosan csatlakoznak azok a rendelkezés sek, melyek Kálmán uralkodása korából maradtak fenn s melyekkel XI—XIL századi törvényeink sora, sajnos, le is zárul. Kálmán korából mindössze egy szorosabb értelemben vett törvény maradt fenn, amihez járulnak a zsidókról szóló rendelkezések, továbbá két zsinati határozat s egy harmadiknak a töredéke. Kálmán eme decretumát egy Tarcalon' tartott gyűlés (concilíum Tursollinum) hozta s azt egy bizonyos Albricus foglalta írásba, akit ezzel Seraphin (minden bizonyára: esztergomi) érsek bízott meg. Magáról e tanácskozás mibenlétéről mindössze abból a bevezetésből értesülünk, melyet Albricus, aki egyébként maga említi, hogy ,,ennek a népnek nyelvében" kevés készséggel rendelkezett, a törvény szövege elé csatolt, Ebben elmondja, hogy őt az érsek „a királyi rendelkezések intézkedéseit összeállítani s az egész ország tanácskozási határozatait írásba foglalni" szólította fel: „dum me . , . iubeas, o presul, regalium instituta coílationum recolere vei senatoria regni totius decreta.,. oratíonís nostre recapitulare";s hogy ámbár neki egyébként „ad regalia consilia" nem sok keresnivalója volna, ezt mégis elvállalta. A bevezetés további részében célzást tesz arra, hogy voltak (mint ő óvatosan mondja: „lehetnek") némelyek, akik „ezt a tarcalí tanácskozást"— ,,idem unde sermo est, concilium Tursollinum" fölöslegesnek vélték, azt állít? ván, hogy a régí törvényeken nem kell változtatni, azonban a király ezekkel nem törődvén, „regni principibus congregatis, totius senatus consultu" Szent István törvényszövegét átvizsgálta (legalem textum recensuit), amelyből azonban „semmit nem kisebbített, hanem növelt, nem. mint alapító, hanem mint továbbépítő.. ," (V. ö, még: „Contra supradíctos . , . huius concitii detractores . . .)

18 Ezek után következik az első rendelkezés szövege, mely érdekes módon így kezdődik: „Piacúit regi et communi concilio .. /' stb.

19 A továbbiakban azonban már semmi ilynemű utalást nem találunk. A zsidókról szóló rendelkezések egyszerűen így keza bevezetés következő szavai is: „In qua sancta sinodo canonice et laudabílíter decreta hec inventa sunt." S az a körülmény, hogy — a két utolsó pont kivételével — tisztán egyházi jellegű intézkedésekkel találkozunk. 18 I. h. 181—183. 1. 19 I. h. 183. 1. Levéltári Közlemények 11