Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

158 SZILÁGYI LORÁND vagy valamely tehetős ember követi el ezt a bűnt, „iuxta eundem senatum solvat parentibus X iuvencos íeiunetque, ut dictum est,.." stb.

3 Ismét megemlékezik a királyi tanácsról a 20. pont, mely a szolgáknak uraik elleni tanúskodásáról szól. ,,Ut gens huius monarchie", — hogy ennek az országnak népe a szolgáknak és szolgálóknak minden támadásától és vádaskodásától mentes és nyugodt maradhasson, „secundum decretum regalis concitii" — úgymond — teljességgel megtiltatott, hogy bármiféle ügyben valamely szolgaszemélynek ura vagy úrnője ellen vádaskodása vagy tanúskodása elfogadtassék.

4 Külön kiemelendő a 25. pont, melyben, azokról olvasunk, akik a szökött mileseket vagy szolgákat keresők követeit bántalmazzák, s amely pontnak befejező része így hangzik: „decernimus nostrorum primatum conventu, ut ille percussor X solvat iuvencos".

5 Ezeken kívül említtetik a király tanácsa a 29. pontban, mely azokról szól, akik másnak a rabszolganőjét veszik feleségül (. , , in hoc regali concilio decretum est. . .),

6 a 31, pontban, mely a tolvajlást elkövető asszonyokról intézkedik (. . . secundum regálém senatum decretum est,..)

7 s a törvénykönyv két utolsó pontjában: nevezetesen a 34.-ben, mely a bűbájosokról és varázslókról szól, s melyben ismét a törvénykönyv elején használt „secundum decretum senatus" megjelöléssel találkozunk,

8 míg az utolsó pont, a 35., csupán időmeghatározásban említi a tanácsot, megszabván azok büntetését, akik ,,e közös gyűlés befejezése után" —„post diffinitionem huius communis concilii", oly vakmerők lennének, hogy mást a saját házában mgtámadnának. E rész egyébként is mintegy befejezésnek íratott s kissé eltér a többiektől: „Akarjuk, — így kezdődik — hogy erős béke és egyetértés legyen nagyok és kicsinyek között, az apostol szerint: Mindnyájan egyetértők legyetek, et cetera." Amihez a törvényhozó mint átmenetet hozzáteszi: „És senki a másikat megtámadni ne merje." Ezután következik a már említett rendelkezés, amivel az országalkotó nagy király első törvénykönyve lezárul. A királyi tanácsnak az I. törvénykönyvben való ily 3 I. h, 146. 1. 4 I. h. 147. 1. 5 I. h. 148. 1. 6 J. h. 150. 1. 7 I, h. 150. 1. 8 I. h. 151. 1.