Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

A MAGY. KIR. TANÁCS ELSŐ SZÁZADA 159 gyakori említése mellett különösen feltűnő, hogy a II. törvénykönyvben, mely több jel szerint Szent István uralkodása vége felé keletkezett, mindössze egyszer hallunk a királyi tanácsról, a 2. pontban, ott is abban a különös fogalmazásban, hogy ,,az egész senatus kérésére" hozzájárult a király, hogy ezután bármely okért ne foglalják el senkinek se a birtokát, csak aki a király élete vagy az ország szabadsága ellen tör vagy más országba menekül: „Consensimus igitur petitioni totius senatus, ut unusquisque propríorum simul et donorum regis domine tur ..." stb.

9 Most pedig vizsgáljuk meg, hogy milyen adatokat tudunk a későbbi időkből a törvényhozó szerv megjelölésére. Szent István közvetlen utódaitól nem, csupán Lászlótól és Kálmántól maradtak fenn törvényeink. Szent Lászlótól három törvénykönyv ismeretes, a forráskritika azonban azt a sorrendet, melyben kódexeinkben fennmaradtak (liber primus, secundus és tertius megjelöléssel), helytelennek tartja. Minden valószínűség szerint legkorábbi az a törvénykönyv, melyet a megőrző kódexek, mint liber tertíust jelöltek meg s melynél sem hely, sem idő nincs kitéve. Természetében és keletkezésének idejében is ehhez szorosan csatlakozik a liber secundus, mely a törvény keletkezési idejét szintén nem jelöli meg, csak a helyre tesz utalást.

10 — E két törvényszövegtől, melyek Szent László tulajdonképení törvényhozását képviselik, elválasztandó az ú. n. liber primus, mely szigorúbb értelemben véve nem törvény, hanem egyházi jellegű, zsinati határozat, s mely az előbbieknél kétségtelenül későbbi; dátumát is ismerjük: 1092. május 20, A Szent László-féle ú. n. három ,,törvénykönyv" keletkezésének sorrendje tehát a következő: III., II,, L

11 Adatainkat a következőkben szintén ebben a sorrendben mutatjuk be. Az ú, n. III. könyv, tehát a Szent László tulajdonképeni első törvénykönyve sajátságos módon a törvényhozó testület minden megjelölése, sőt az uralkodó nevének kitétele nélkül kezdődik, egyszerűen így: ,,Hoc decreverunt, 9 I. h. 153, 1, 10 Valószínű azonban, hogy ez maga is két különböző szövegből olvadt egybe. 11 V. ö. Pauler; A magyar nemzet története az Árpádház! királyok alatt, I.

2 Budapest, 1899. 138—145. 1„ 440—442, 1, 162—165. 1,, 448—449, 1,, főképen 440, 1. és Marczali H,: Magyarország története az Árpádok korában (1038—1301,), (Szilágyi S,; A magyar nemzet története. II. k.) 108. 1,