Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A levéltári leltár / 150–156. o.

A LEVÉLTÁRI LELTÁR.* Jellemzi a magyar, de még inkább az általános európai levéltári terminológia bizonytalanságát a feleletek ingadozása a következő egyszerű kérdésre: mi a levéltári leltár. Általában leltárnak neveznek minden, akár a levéltárak belső használatára készült, akár a kutató közönség tájékoztatására nyomtatásban is kiadott írásos munkát, amely a levéltárban őrzött iratokra és az őrzés módjára vonatkozó adatokat tartalmaz, ha szerkezete az iratok levéltári elhelyezésének felel meg. Nyilvánvaló, hogy ilyen alapon a leltárnak igen tág fogalmi köréhez jutunk, amelybe belefoglalható a levéltárat létrehozó hatóságnak, intézménynek, családnak, személynek stb. története, maguknak az iratoknak története, azaz a levéltár-történet, belevonhatók továbbá a levéltári lajstromok és más segédkönyvek, levéltári ismertetések és így tovább. Aminthogy a. külföldön leltár (inventarium s az ebből képzett szavak) címen megjelenő munkák azt mutatják, hogy sok ilyen természetű közlést csakugyan leltárnak tekintenek, mégpedig egyedül azon a tisztán célszerűségi és külsőleges alapon, mert a közönséges leltárak mintájára beosztásukban az iratok elhelyezésének rendjét követik. Magától értetődik, hogy miután ezeknél a munkáknál a leltár szó csak a külső formát jelenti, tartalmukat külön jelzőkkel kell megjelölni, aminek eredményeképpen a leltáraknak különböző fajairól szokás beszélni, s ez okozza a terminológia bizonytalanságát és ingadozását. Pedig minderre semmi szükség sincsen, ha a leltár fogalmi körét szűkítjük, helyesebben, ha pontosan meghatározzuk, hogy mit értünk levéltári leltár alatt. Kiindulásul a leltár rendeltetését választhatjuk, ami szorosan összefügg magának a levéltárnak feladatával. 1 Felolvastatott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének kongresszusán a levéltári szakosztályban 1940. június 9-én.