Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

146 VARGA ENDRE ben semmiféle belső összefüggés nincsen s őrzőhelyükön (sokszor nem is levéltárakban, hanem a legkülönfélébb községi, egyesületi, iskolai stb. könyvtárakban, múzeumokban vagy más hasonló intézményekben) csupán esetlegesen gyűltek össze. Ilyen, teljesen heterogén anyag rendezésére még nehezebb általános szabályokat konstruálni, hiszen ez összesodródott, legkülönfélébb eredetű, tárgyú, korú stb. iratok közös nevezőre hozása— a rendezés szempont jainak mind e körülményekhez kellvén igazodniuk — olykor csaknem megoldhatatlan feladatot jelent. Mindenesetre itt is meg kell kísérelni azonos hovátartozású iratok összegyűjtését, általában oly anyag összehozását, mely valamikor valami címen összetartozott, mely tehát egy széthullott egység részének tekinthető. Megismételjük azonban, hogy néhány darabból álló proveniencíák összeállításának ez esetben sincsen értelme. Ha érdemleges levéltár-rekonstrukció nem lehetséges, illetőleg azt az anyagot, ami a hovatartozás szerint összeválogatható, vagy valamilyen organikus sorozatba visszahelyezhető íratok kiválasztása után marad,

44 amennyiben a gyűjtemény kisebb terjedelmű s növekedésére kilátás nincsen, lehetséges szintén egyszerűen időrendbe sorakoztatni. Ellenkező esetben, főleg ha az íratok katalogizálása nem áll módunkban, az anyagot itt is csoportosítani kell (esetleg fő- és alcsoportokra), hogy benne valahogyan mégis eligazodhassunk. A csoportosítás, az említett nehézségek dacára, még mindig lényegesen kevesebb munkát igényel mint a katalogizálás, ami nagy terjedelmű gyűjteményekkel szemben néha valóban lehetetlen. Ilyenkor a gyűjtemény csoportjairól készült (lehetőleg kartoték-rendszerű) leltár pótolja a részletes mutatót: az anyag áttekín44 A levéltári gyűjteményekben sokszor rejlenek hatósági iratok. Ha azok a levéltári testek, melyekbe e darabok a regisztratúraelv szerint tartoznának, rendelkezésre állanak, úgy e darabokat feltétlenül ki kell emelni s természetes helyükre reponálni. Rendelkezésre állás alatt nemcsak azt értjük, ha a szóbanforgó levéltári test és levéltári gyűjtemény ugyanazon levéltárban őriztetik. A rendezés folyamán — nemcsak levéltári gyűjtemény, de bármiféle levéltári anyag rendezése folyamán — előkerülő oly darabokat, melyekről megállapítható, hogy őrzésükre mely levéltár volna hivatott, az illető levéltárnak mindig át kell adni (esetleg cserére felhasználva). Hasonlóan kiválasztandó s a kompetens intézménynek átadandó a netán előkerülő nem-levéltári (könyvtári, muzeális stb.) természetű anyag is, V. ö. Müller, Feith, Fruin i. m. 92—94. 1.; Löher; Archívlehre 324—326. 1.; u. a. Einrichtung von Archiven í, h, 316, 1,