Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

142 VARGA ENDRE körültekintéssel kell eljárnunk. A futólagos tanulmányozás alapján elvetendőnek ítélt rendszernek ugyanis tüzetes vizsgálat után nem ritkán olyan belső összefüggései stb. derülnek ki, melyek az anyag szétbontásának, a rendszer megváltoztatásának határozottan ellenemondanak. Mint az eddigiekben láttuk, ha akár eredeti regisztratúra-renddel bíró, akár utólag rendezett anyag eredeti rendje valami okból helyre nem állítható, vagy a rekonstrukció nem látszik érdemesnek, vagy ha az utólagos rend {mint éppen most láttuk) meg nem felelő, a rendezési eljárás ugyanaz, mint az olyan anyagoknál, melyek mindezideig semmiféle — sem egykorú, sem utólagos — rendet nem kaptak. Az ilyen esetekben a rendezőnek kell az alkalmazandó, az anyaghoz legmegfelelőbb rendszert kidolgoznia. Erre nézve nagyon nehéz általános érvényű szabályokat felállítani. Az eljárásnak adottságokhoz: az íratok korához, mennyiségéhez, természetéhez stb. kell alkalmazkodnia. Általában kisebb s homogén természetű, kisebb korszakot átfogó anyagnál elegendő annak egyszerű kronologikus rendezése. Ha az anyag nagyobb terjedelmű, úgy azt, az áttekinthetőség végett, tagolni kell, esetleg többszörösen is. E csoportok, illetőleg alcsoportok alakításánál — melyeken belől az iratok időrendbe osztandók — különböző szempontok lehetnek irányadóak. Fontos azonban, hogy az iratok osztályozása szigorúan logikus, egységes, határozott és következetesen megvalósított rendszer szerint történjék (a különböző állagok anyagának összekeverése ily esetben is feltétlenül elkerültessék, a jelzetek ne csak a palliumokra, hanem az ügyiratok mindén egyes darabjára rávezettessenek stb.). Ha csak lehetséges — mint leglogikusabb megoldás — egy, közvetve szintén a regisztratúra-elvben gyökerező rendezési mód alkalmazandó: valamely, a levéltári testet létrehozó szerv funkcióihoz simuló mesterséges rendszert (mintegy elméleti vagy mesterséges regísztratúra-rendet) kell kidolgoznunk s az anyagot eszerint csoportosítanunk.

38 Tehát pl. hatósági anyagnál a létesítendő soroza38 Az említett módszer, úgy látszik, a holland levéltárnokok egyesületének a „Handleíding" összeállítását megelőző megbeszélésein mint általános levéltár-rendezési elv is felmerült, azonban a regisztratúra-elvvel szemben elejtetett. Ld. Muller, Feith, Fruin i, m. 29—30. L; v. ö. továbbá Winter i. h. 145. hasáb. — Mint fentebb láttuk, a tárgyalt módszer újabban ismét felmerült, sőt bizonyos