Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.
LEVÉLTÁRRENDEZÉS 141 az anyagnak új, megfelelőbb rendet is adatunk. Természetesen, ezt általában nem a megyei és városi levéltárakra értjük, melyek régi anyaga már a fejlettebb ügyvitel kialakulása után, ahhoz alkalmazkodva s többnyire ezen ügyvitelt, a praxis követelményeit jól ismerő egyének által rendeztetett, hanem pl. egyes egyházi, községi és magánlevéltárak (főleg az utóbbiak) állagaira vagy állagrészeire, melyek esetleg hozzá nem értő kezek munkájának nyomait viselik. Amikor például az íratok, előzetes! konszekvens rendezés nélkül, aszerint láttattak el szígnatúrákkal s így ma is aszerint vannak csoportosítva, ahogy a rendezéskor éppen véletlenül a szekrényekben, ládákban feküdtek stb. Ilyen önkényes, helyhez kötött, a levéltári test tartalmával belső összefüggésben nem álló vagy egyébként meg nem felelő rendet 36 nincsen értelme petrifikálni s azt csakis akkor tartjuk fenn mégis, ha azt valami egészen különleges (kegyeleti stb.) szempont diktálná. Egyébként az ilyen rendet, különösen ha lajstromok, mutatók úgy síncsenek, vagy ma már nem használhatók, felbonthatjuk s helyébe jobbat alkalmazhatunk (ajánlatos azonban ilyenkor a régi és új szígnatúrákat feltüntető kulcsjegyzékeket készíteni). 37 Ugyanúgy, ha hasonló rendszerű, vagy akár valamivel fejletteb, de mégsem teljesen megfelelő renddel bíró anyagot szétbomolva találunk, azt — amennyiben a helyreállításához szükséges munkával célszerűbb új rendszer is képezhető — nem rekonstruáljuk, hanem újra rendezzük. Az ilyen eljárás látszólag talán ellentétben áll a regisztratúra-elv betűjével, de nem áll ellentétben annak szellemével, mely a levéltár szerves állapotának tiszteletben tartását parancsolja, az ilyen későbbi, mesterséges rendezés által létrehozott helytelen rendszer pedig organikus rendnek nem tekinthető. Felesleges itt még egyszer hangsúlyozni, hogy egy talált rend feláldozásánál igen nagy 36 Ld. Révész Imre: A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, íőtekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra. (Debrecen, 1868.) 21—22. 1.; továbbá Löher: Archivlehre 329. 1. stb. 37 Kulcs jegyzékek összeállítása — a régi szignatúrák felvétele — nemcsak a mondott esetben, de általában mindenkor igen célszerű, amikor valamely talált nagyobb iratcsoportot (hibásan összevont mesterséges sorozatot stb.) felbontunk s anyagából új sorozatot alakítunk, vagy részeit más sorozatokba osztjuk. A megszüntetett jelzetek későbbi nyilvántartása sok esetben hasznos szolgálatokat tehet, a levéltár kezelőjét fáradságos keresésektől kímélheti meg, (V. ö. a 21, sz. jegyzettel.)
