Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

134 VARGA ENDRE elvileg talán javításokat lehetne elérni, az ehhez szükséges munkaerő, az anyag terjedelme miatt, általában amúgy sem áll rendelkezésre. A másik szempont viszont, ami egyes külföldi nagy gyűjtő-levéltárakban szintén átrendezésre csábíthatna: az egy őrzőhelyen felhalmozódó rendkívüli számú — néha sok ezer -— különféle kisebbnagyobb állag irattári rendszereinek (a kezelést valóban megnehezítő) sokfélesége, a magyar levéltárakban egyelőre nem forog fenn s ily helyzet előállása nálunk a jövőben sem tekinthető valószínűnek. Hozzátehetjük még, hogy az említett tendenciák az érdekelt országokban is erős ellenhatásra találnak s a hivatalos levéltárvezetésre, úgy látszik, eddigelé befolyást nem gyakoroltak.

19 E kitérés előadásunk menetét kissé megszakította, az elmondottak bevonása azonban nem látszott haszonnélkülínek. Visszatérve már most a rendezésnél (t. í. egy-egy, regisztratúraszerű kezelésben létrejött állagú levéltári test rendezésénél) kiindulópontul választandó további elvi szempontokra, sok tekintetben hasonló kérdésekkel találkozunk, mint amelyekkel az egymásba keveredett különböző levéltári testek anyagának szétválasztásával kapcsolatban fentebb már foglalkoztunk. A megzavart eredeti rend helyreállítása vagy e munka mellőzése mind ott, mind itt lényegében ugyanazon körülményeken fordul meg. Az amott kifejtett elvek analógiájára tehát, amennyiben valamely levéltári test anyaga primär rendjéből még az élő regisztratúrában {illetőleg az anyagot létrehozó hatóság levéltárában, még a hatóság életében) csoportosíttatott át valami más irattári rendszerbe, úgy ez utóbbi rendet kell meghagynunk s ha csak bizonyos különös szempont azt meg nem kívánja,

20 ne rekonstruáljuk a korábbi állapotot, 1B Helyettük egy más, voltaképen ugyanazt a célt szolgáló, de sokkal egészségesebb s mindenütt keresztülvihető megoldás fog talán lassan tért nyerni: a leendő levéltári szempontoknak már a regísztratúrákban való fokozottabb érvényesítése, az irattári rendszerek intézményes tökéletesítése és egymáshoz közelebb hozása. — A fenti két kikezdésben, illetőleg e jegyzetben elmondottakra nézve ld, Müller, Feith, Fruin í. m. 28—30. 1.; Winter í. h. 141—144. hasáb; Weibull i. h. 62—72. 1.; Schultze i. h. 235, L; v, ö. továbbá Meisner, Heinrich Otto: Archivarische Berufssprache. Archivál. Zeitschr. III, 9—10. (1934.) 275. 1.; Rogge, Helmuth: Das Reichsarchiv. U. o. III. 2. (1925.) 119—133. 1.; Heeringa K.: A németalföldi levéltárak. Levélt. Közi. VI. (1928,) 55. 1. (1, sz, jegyzet); Gárdonyi Albert: Reformtörekvések az iratkezelés terén. U, o, V. (1927.) 257., 262. 1.; Riche, Jacques: Les Archíves du Maroc. Archives et Bibliothéques 1936. 255, 1. 20 Ily különös szempont lehet pl., ha a regisztratúra az átren-