Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

LEVÉLTÁRRENDEZÉS 123 egyes fázisaiban, illetőleg különböző országok levéltári gyakorlatában az elv nem mindig ugyanazzal a tartalommal jelentkezett, sőt annak értelmezése körül, mint arra legutóbb rámutattunk, még ma is bizonyos véleményeltérések vannak.

2 Egy kérdésben, magának az elvnek is mintegy alapját képező tétel tekintetében azonban éppen száz esztendeje, Duchätel 1841. évi közismert levélt ár rendezési utasítása óta, az elvet elfogadók körében soha, sehol felfogásbeli különbség nem mutatkozott s ilyen irányú tendenciák az említett, legutóbbi vitákban sem észlelhetők. E tétel, mely a regisztratúra-elvnek már legelső elnevezésében is — respect des fonds — kifejezésre jutott: a levéltári testek szerves egységének feltétlen tiszteletbentartása. A mondott elvből önként következik a rendezés legáltalánosabb érvényű szabálya: a levéltári testek kereteinek változatlan fenntartása, illetőleg a megzavart keretek lehető helyreállítása. A tulaj donképeni rendezési munka megkezdése előtt tehát a kivitelezőnek legelőször is azt kell megállapítania, hogy az előtte álló anyag egy vagy több szerv működéséből jött-e létre, egy vagy több levéltári testtel (egyszerű vagy összetett levéltárral) van-e dolga? Az utóbbi esetben meg kell vizsgálnia továbbá, hogy a keretek épen maradtak-e fenn, az egyes levéltári testek határozottan elkülönülnek-e egymástól, vagy össze vannak keveredve? S amennyiben a kezelésre váró anyag állagai szétbomlottaknak bizonyulnak (a sértetlen keretű állagokkal, természetesen, egyelőre tennivalója nincsen), úgy a rendező legelső feladata — a rendezés első lépcsőfoka — a különböző levéltári testek elválasztása, az egymásbafolyt írattömeg szétválogatása, ily módon az egyes levéltári testek fennmaradt anyagának állagonként! összegyűjtése Mint minden elv és szabály azonban, úgy ez alapvető jellegű tétel is a valósiágban, sajnos, csak célkitűzés, melynek elérése gyakorlatilag különböző korlátoknak van alávetve s az a határ, ameddig a cél megvalósítása mulaszthatatlan kötelesség, mereven meg nem vonható. Ha a rendezendő regisztratúra-állagok külső körülmények, pl, az anyagot ért viszontagságok következtében vegyültek öszsze, úgy a szétválasztás feltétlenül megkísértendő s ha csak arra valami lehetőség nyílik, végre is hajtandó. Erre nézve talán elég lesz itt a volt osztrák belügyi és igazság2 Ld. í. h. 36—42. 1.