Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Bottló Béla: A róm. kat. egyház levéltári szabályai. (Első közlemény) / 106–121. o.

A RÓM. KAT. EGYHÁZ LEVÉLTÁRI SZABÁLYAI 100 elfoglalása után ís tovább hatott az egyházi közigazgatás iratainak megbecsülésénél. Mikor azonban a viszonyok megromlottak különösen azért, mert az alsóbbfokú egyházi közigazgatást végző személyeknél, az írás megbecsülése nem fejlődött, de nem ís fejlődhetett ki annyira mint azoknál, akik a nagy kancelláriák ügykezelését ismerték, lépett előtérbe a XVI. században az egyházi levéltárakról való intézményes gondoskodásnak a szükségessége. A róm. kat. egyház történetében új korszakot nyitó trientí zsinat nemcsak a vallásszakadás által okozott dogmatikus chaoszban mutatta meg és foglalta össze a tiszta katolikus tant, hanem új rendet teremtett az egyházfegyelem, az egyházi közigazgatás és bíráskodás terén is. Az egyházi közigazgatás újjászervezésével kapcsolatban hozott határozatok hatása alatt terelődött rá a figyelem a közigazgatás írott anyagának megőrzésére. Az ezután, a trienti zsinatban előírt, háromévenként tartandó tartományi és egyházmegyei zsinatok,

12 valamint az egyházmegyék püspökei a trienti zsinat határozatainak hatása alatt hozták meg egyházmegyéjük közigazgatásában is azokat a döntéseket, melyek e nagy reformzsínat szellemében a helyi problémákat megoldani vannak hivatva. A trienti zsinat határozataínak keresztülvitelében és az ott lefektetett alapelvek továbbfejlesztésében legnagyobb hatással Boroméi Szent Károly (1538—84} Milánó bíboros-érseke, majd IV. Píus pápa államtitkára, a trienti zsinatnak egyik legerélyesebb előmozdítója volt. ő maga valódi közigazgatási tehetség. A pápai udvar igazgatásában is jelentős reformokat vezetett be.

13 Elsősorban tudományos, de gyakorlati szempontból is nagyjelentőségű az a kísérlete, hogy külön államtitkársági levéltárat akart szervezni. A nagy bíboros az egyház igazgatása közben is, melyek nagy gondot róttak reá és súlyos feladatok elé állították, tudott magának időt szakítani arra, hogy az újabb egyházi levéltárak anyagának megőrzéséről gondoskodjon, IV. Píus pápa Borromei Szent Károly és mások tanácsára rendelte el a consistoríalís levéltár megszervezését, majd 1565. június 15-én kelt breve-jével Mula bíborost bízta meg, hogy a Vatikánban központi levéltárat 12 Consilium Tridentínum. Sessio XXIV. Caput II. de Reformatíone. — Pastor: Geschichte der Päpste VII, k. 284. 1. W Pastor: i. m. VII. k. 86—92, 1. 287. 1.