Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Bottló Béla: A róm. kat. egyház levéltári szabályai. (Első közlemény) / 106–121. o.
108 BOTTLÓ BÉLA idejéig nyúlik vissza," Amíg nyugaton ennek következtében az egyházmegyék és szerzetesrendek némely levéltárának az anyaga már a Merovingok és Karolíngok uralkodásával kezdődik, addig az uralkodóházak levéltáraiban a XII,, a városok levéltáraiban pedig a XIII, századnál régebbi iratokat csak nagyon ritkán találunk. 10 Az egyháznak ez a levéltárait féltőén őrző gondossága tartotta meg — különösen a középkort illetően — a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet fejlődésére vonatkozó, szinte egyedülálló adatokat annak ellenére, hogy az egyházi levéltárak is sokszor éltek át elemi csapásokat és pusztító háborús időket, A világi levéltárak azonban az ily pusztítások alkalmával többet szenvedtek, mint a sokkal biztosabb helyen elhelyezett és a nép vallásos kegyelete által is védett egyházi levéltárak. 11 A Szentírás példányait, a pápák, a szent atyák és püspökök leveleit, a zsinatok határozatait, majd később ezek mellett az egyház jogait biztosító okleveleket és az egyházi igazgatással kapcsolatos iratokat oly nagy gonddal őrizték, hogy őrzésükről külön szigorú jogszabályokkal nem is kellett gondoskodni. A középkor végén azonban megváltozott a helyzet. Meglazult az egyházban a belső fegyelem. Az iratoknak aránylag nagy száma becsük rovására is ment különösen azért, mert a különböző egyházszakadások következtében beállott jogbizonytalanság, sőt jog- és birtokfosztások ezeket az iratokat gyakorlati értéküktől megfosztották, A hanyatlás okául szolgált még az is, hogy a közigazgatás írásos elvégzésének szükségessége nemcsak az egyházi főhatóságok és szerzetesek kancelláriáiban, hanem az alsóbbfokú egyházi közigazgatási szerveknél, az esperesi és plébániai hivatalokban is jelentkezett, a közigazgatást végző egyének pedig nem álltak már a tudás oly magas fokán, mint elődeik, A középkorban nagyműveltségű egyházi személyek végezték a világi kancelláriákban a közigazgatás írásbeli munkáját és emelkedtek a világi kancelláriák hierarchiáján, hogy azután valamely érseki vagy püspöki székben igazgassák az egyház ügyeit. Az írásnak a szeretete és megbecsülése, amit a világi kancelláriákba megukkal vittek és amit legtöbbször külföldi tanulmányaik során szereztek meg, a püspöki szék 9 Bresslau: i. m, 147.. 1, 10 Jakab Elek: i. m. 10. 1. 11 Wattenbach: í, m. 537. 1.
