Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE 103 hogy az esetben elzárkózhassék a használni kívánt daraboknak a kutató rendelkezésére bocsátásától, ha e használatból reá erkölcsi vagy anyagi kár hárul, vagy a darabok tudományos felhasználásával maga foglalkozik. Ki kellene végül azt is mondani — s általában ez is a tulajdonos érdekeinek biztosítékául szolgálna — hogy az esetben, ha az illetékes állami levéltári hatóság a használat elzárása tekintetében nem osztja a tulajdonos indokait, a kérdést miniszteri döntés alá kell bocsátani. Az egyházaknak azonban meg kellene adni azt a jogot, hogy a lelkiismereti ügyeket tartalmazó iratokat elzárhassák mindennemű kutatástól, sőt az állam levéltári hatóságának szemléje alól is. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a kutatás nemcsak tudományos, hanem vagyoni (pl. valamely köz* ség régi úrbéri viszonyaínak tisztázására irányuló) vagy családi célú is lehet, a kutató kérelmének elbírálása egyformán a hatóság hatáskörébe tartozván. A történeti emléknek nyilvánított magánlevéltárakra ily módon előírandó rendelkezéseknek mintegy szankcióját s a levéltárak fenntartásának biztosítékát képezné annak kimondása, hogy az állami levéltári hatóság ä történelmi emléknek nyilvánított magánlevéltárat esetenként állami kezelésbe veheti s valamelyik közlevéltárba szállíttathatja akkor, ha 1. a levéltár olyan állapotba kerül, amelyből arra lehet következtetni, hogy a levéltárat tulajdonosa nem kívánja vagy nem tudja fenntartani, 2. a tulajdonos nem tesz eleget az előírt kötelezettségeknek s ennek következtében a levéltár a kutatók számára használhatatlanná válik. Az állami kézbevétel, e nagyjelentőségű jog tehát csak olyan esetekre szorítkozna, amelyekben a levéltárat az állami kézbevétel megsemmisüléstől menti meg, vagyis amikor a levéltárat lényegében már gazdátlannak kell tekintem, vagy amelyekben a levéltár tulajdonosának törvényellenes magatartása miatt nem tudja betölteni a közérdek által tőle követelt feladatokat. A tulajdonos tulajdonjoga a levéltár felett még ilyen esetekben is sértetlenül fenn maradna, így a legcsekélyebbre csökkenne az a korlát, amelyet az állami kezelésbe vétel a magántulajdon szempontjából jelent, nem tekintve, hogy az állami kezelésbe vétel ilyen esetekben a biztos és gondos fenntartás lehetőségeivel a tulajdonosnak is javára szolgál, A javasolt előírások a magánlevéltár tulajdonosára költséges vagy terhes kötelezettségeket akkor sem rónak,