Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

104 SZABÓ ISTVÁN ha a levéltár történeti emléknek nyílváníttatik. Nyilvánvaló, hogy a történeti emlék lajstromára való felvétel gondos mérlegelés alapján menne végbe s viszonyainknak megfelelően elsősorban egyházi és nagyobb családi levéltárak kerülnének a lajstromra. E levéltárakhoz pedig amaz általános érdeken kívül, amelyet a köz a történelmi emlékekkel szemben ma már egyre elismertebben támaszt, .a köz különleges érdekei is fűződnek. Az egyházi levéltárakhoz kapcsolódó különleges közérdeket, minthogy azok közjogilag is érvényesülő nagy közösségek szervezetének írott emlékei, nem szükséges bővebben taglalni. A családi levéltárakkal szemben pedig a történeti emlékekhez fűződő említett általános közérdek mellett megfontolandó, hogy az nem csupán a levéltár tulajdonával rendelkező földbirtokos család, hanem a földbirtokos egykori jobbágyai birtoklásának is történeti forrása. De rámutathatni arra is, hogy azoknak a családoknak a tagjai, amelyek levéltárai történeti fontosságuknál fogva elsősorban veendők tekintetbe a történeti emlékek közé való vétel szempontjából, a múltban rendszerint köztisztségeket is viseltek s minthogy a múltban a köztisztség nem vált el láthatóan viselője magánegyéníségétől, köztisztí működésének emlékei is igen gyakran a családi levéltárban gyűltek össze és maradtak mindmáig. A törvénynek, amely az előadottak értelmében általános levéltári törvény lenne, gondoskodni kellene az állami levéltári hatóság megszervezéséről is, amelynek a magánlevéltárak részéről adódó feladatain kívül természetesen — sőt elsősorban — egyéb feladatai is lennének. Ez a hatóság lehetne maga az Országos Levéltár vagy az ű. n. országos levéltári főfelügyelő, akinek tisztsége azonban már az adminisztráció miatt sem igen képzelhető el másként, mint az Országos Levéltár vezetéséhez kapcsolva, A megoldás előreláthatólag így vagy úgy mindenképpen szerepet juttatna az Országos Levéltárnak, így a külföldi levéltári szervezetek mintájára Országos Levéltárunknak is biztosíttatnék az a tekintély és állás, amely a levéltárügy terén az ország első levéltári szervét megilleti. Fejtegetéseinket azzal kívánjuk befejezni, hogy akkor, amikor az álllam a magánlevéltárak fölött az előadottak értelmében rendelkezési jogot óhajt szerezni, tulajdonképpen a magánlevéltár tulajdonosának érdekeível párhuzamos érdekeket szolgál. Az állam hatóságának biz-