Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE 101 Ezenkívül az összes magánlevéltáraknak különbség nélkül állami felügyelet alá vétele rendkívül megterhelné az állam levéltári ügyígazgatását, de sok felesleges megterhelés alá vetné az egyeseket is, Az a körülmény viszont, hogy valamely magánlevéltár történeti emlékké nyilvánításának és hatósági lajstromra való felvételének mindig meg van a lehetősége, elég biztosíték volna arra, hogy az állam hatósága esetenként a megfelelő eredménnyel lépjen fel, A történeti emléknek nyilvánított levéltárak tekintetében elsőben is ki kellene mondani, hogy az ilyen levéltárakat tulajdonosaik kötelesek fenntartani. Nyilvánvaló, hogy a fenntartási kötelességnek a tulajdonos csak akkor tesz eleget, ha a fenntartás megfelel a korszerű követelményeknek, e tekintetben tehát a levéltári hatóság hatályos ellenőrző tevékenységére lenne szükség. Ki kellene továbbá mondani, hogy a történeti emléknek nyilvánított levéltárak vagy egyes darabjai nem semmísíthetők meg, nem alakíthatók át, a levéltári hatóság engedélye nélkül — az öröklés eseteit kivéve — nem ruházhatók át. Ezek a követelmények természetesen maguk után vonnák a tervbe vett iul a jdonos változásoknak a levéltári hatóságnál való bejelentését. Abból a megfontolásból indulva ki, hogy az áttekinthető levéltári anyag is áttekinthetetlen és így használhatatlan tömeggé változik, ha egysége megsemmisül vagy ha esetleg megfelelő rendje helyére önkényes és a használatot megnehezítő vagy éppen lehetetlenné tevő rend állíttatik, elő kellene a törvénynek írni, hogy a levéltárak nem oszthatók fel s csak a levéltári hatóság engedélyével rendezhetők. Ezeket a rendelkezéseket szervesen egészítené ki annak előírása, hogy selejtezés, aminek a címe alatt eddig sok becses levéltári anyag semmisíttetett meg, e levéltárakban csak a levéltári hatóság engedélyével eszközölhető, Ahhoz azonban, hogy a levéltári hatóság e rendelkezések végrehajtását ellenőrizhesse, rendelkeznie kell a történeti emléknek nyilvánított magánlevéltár fontosabb adataival, miként a levéltár tulajdoni viszonyainak, elhelyezésének, anyaga összetételének, rendjének, segédkönyveinek, korának, mennyiségének stb, adataival is. Kívánatos lenne ugyan, hogy a történeti emléknek nyilvánított magánlevéltárakról a tulajdonosok teljes leltárt bocsássanak a levéltári hatóság rendelkezésére, ez a kötelesség mégis aligha lenne kimondható, mivel a tulajdonos maga legtöbbször nem rendelkezik az íratok olvasásához szükséges nyelvi s a leltározáshoz megkívánt egyéb szakismeretekkel, de