Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE 99 rész, Azok a rendelkezések azonban, amelyek e fejezetben foglaltatnának s a magántulajdon elismerését egyeztetnék a levéltárak anyagához, mint történeti forráshoz fűződő közérdek jogaival, így is külön kérdéskört jelentenének. Ezen a helyen csupán ennek a kérdéskörnek, a magánlevéltárak ügyének rendezési lehetőségeivel foglalkozunk. A magánlevéltárakról szóló rendelkezéseknek elsőben is meg kellene határozni a magánlevéltár fogalmát, hogy így a jogbizonytalanság elkerültessék, A meghatározásnak — hasonlóan a közlevéltár fogalmának meghatározásához — a levéltár szerves egységén kell alapulnia, vagyis a levéltárat történeti fejlődés eredményeként és cselekvés lecsapódásaként kell szemlélnie, de rugalmasnak is kell lennie, hogy a mesterséges eredetű levéltárak és gyűjtemények, sőt szükség esetén egyes darabok is a szabály hatálya alá kerüljenek. A magánlevéltárak meghatározása után minden további rendelkezés alapjaként ki kellene mondani, hogy a levéltár tulajdonosa köteles levéltárát az állam levéltári hatóságának bejelenteni. A hatóság ugyanis csak akkor tudja felügyelői és egyéb feladatát teljesíteni, ha a magánlevéltárak felett pontos áttekintése van, A bejelentési kötelességet Olaszországban kimondták, nyilvánvaló azonban, hogy a ,,levéltár" köztudatban élő fogalmának íngatagsága s egy pontos levéltár-fogalom köztudattá válásának nehézségei miatt a bejelentési kötelesség szankciója csak enyhe és csupán a rosszhiszemű esetekre szorítkozó lehetne, A bejelentési kötelesség nehézségeinek természetesen arra kell az állam levéltári hatóságát késztetnie, hogy a levéltárak számbavételére a kimondott bejelentési kötelesség mellett saját eszközeível is állandóan törekedjék, A bejelentési kötelezettség kapcsán biztosítani kellene az állam levéltári hatóságának azt a jogot, hogy a magánlevéltárakat megszemlélhesse vagy megszemléltethesse. Ez a jog azonban gondosan megvizsgálandó lenne a magánlakásra biztosított és jelenleg fennálló jogok szempontjából, nehogy alapvető polgári jogokkal kerüljön öszszeütközésbe, elkerülhetetlen azonban, hogy valamilyen formában ne biztosittassék. A magánlevéltárak állami védelme ugyanis merőben kérdéses lenne akkor, ha az állam levéltári hatóságának nem állana módjában a magánlevéltár megszemlélésével tájékozódást szereznie a levéltár mineműségéről, vagy ha az ilyen tájékozódás lehetősége tel7*