Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

90 SINKOVICS ISTVÁN viselne tétlen teher, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél inkább fogynak a szálak, amelyek az iratokat az élethez kapcsolják. Az irattár helyzete egyre nehezebb lett. Már a kamara saját irattermésének elhelyezése is — az iratanyag áradásszerű ömlése mellett — egyre komolyabb gondot okozott. A kamara ügyforgalma évről-évre nagyobbodott: az akták száma 11.092 21.130 22.494 41.595 43.000 45.276 51.338 Ezt a magában is tekintélyes irattömeget még aránytalanul fokozta az a körülmény, hogy a kamarának egyéb hatóságok iratait is át kellett vennie. Igen nagy tétel volt a szepesi kamara, majd a kassai adminisztráció megszűnésével irattárának átvétele. A kamarához szállították be továbbá a megszüntetett adminisztrációk és a feloszlatott szerzetesrendek iratait. Ez a megállíthatatlan valóság lassankint szűknek találta az 1755-ös levéltár kereteit és elégtelennek a levéltár és irattár között megvont határt. Az irattár már a XVIII. század végén nem tudta biztosítani a folyó írattermés elhelyezését és így részint egy iratot sem fogadott vissza a levéltár által kiválogatott anyagból, az ügyírat fogalmának bevezetésével a kamarai ügykezelésben éles határt húzó 1773-as évet megelőző időkből, részint pedig továbbra is szabadulni igyekezett a folyó ügymenethez egyre gyengülő kapcsokkal fűzött régi anyagtól. Ez az anyag pedig — minthogy megsemmisítését nem tartották megengedhetőnek — természetszerűen csakis egy helyre kerülhetett: a levéltárba. Amikor pedig az első „irattári" írat a levéltárba jutott, máris törés érte az eredeti elgondolást. A tárgyi szétválasztást, illetve az időhatárt kívánó felfogásmód ellentéte csak akkor kezdett kiegyenlíthetetlenül kiéleződni, amikor a folyton, egyenletesen termelődő iratanyag elhelyezése a levéltárat és az irattárat egyformán sürgető nagy feladatok elé állította. Ettől kezdve, a kamara tanácsán keresztül valósággal harcot vív egymással a két hivatal. Mindegyik érvekkel, bizonyítékokkal 1790-ben 1800-ban 1810-ben 1820-ban 1830-ban 1840-ben 1847-ben