Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 89 adja a levéltárnak és az irattár csak éppen nyilvántartást vezet ezekről a levéltárérett darabokról9 Néhány évvel a szétválasztás megkezdése után kamarai bizottság ellenőrizte, hogy a levéltár mit és hogyan valósított meg az 1755-ös utasítás rendelkezéseiből. A régi anyagban már nagyrészükben megtörtént az iratok kiválogatása, a kamara azonban úgy találta, hogy e munka kiterjesztése az újabb írattermésre is, amelyre az irattárnak minduntalan szüksége van, akadályozná az ügymenetet és Összezavarná az irattári rendet, Mindezek figyelembevételével úgy kellene a két iratőrző hivatal között az elválasztó vonalat meghúzni, hogy a régebbi íratok a levéltárba kerülnek, az újabbak pedig — ilyeneknek a mindennapi gyakorlat alapján az utolsó tíz év anyagát tekintették — megbontatlan egységben maradjanak az irattár kezelésében. A tervben főleg az volt egészen forradalmi, hogy az irattár régi iratanyagát nem kiválogatva, hanem maradéktalanul akarta a levéltárnak átengedni és hogy ilyen módon egyedül az időtávolság határolta volna el a levéltárat a folyó ügymenetbe kapcsolódó irattártól.

10 Ez a XVIII, század 60-as éveiben szokatlan javaslat, amely a jövő útját világította meg, egyelőre nem lehetett valósággá. Tíz évvel utána, az 1772-ben kelt utasítás még mindig a régi nyomokon halad, mikor az időben nem korlátozott iratválogatást rendeli el.

11 Az 1755-ös levéltári felfogás összeomlását nem elméleti megfontolás készítette elő, hanem a való helyzet kényszerítő hatalma okozta. Nem kétséges ugyanis, hogy ez az elgondolás, ha a kor levéltára elé szabott feladatok szerint megoldotta is a levéltár kérdését, adós maradt az irattár helyzetének elrendezésével. A papíroselgondolást pedig éppen erről az oldalról fenyegette az összeomlás veszedelme. A levéltár-irattár-határt nézve, nem is lehetett jövőt jósolni annak a tervnek, amely az irattárra hárította az eddigi iratanyag tekintélyes részét és nem nézett arra, hogy ez a jelen ügyintézését kiszolgáló hivatal számára el9 Az 1755. évi utasítás 10. pontja, Herzog: i, m, Lev. Közi. VI. (1928) 48. 1. Az 1772, évi kamarai utasítás 83. pontja, O. L., kam. It., Div, Instr. Nr, 147. 10 0. L„ kam. It., Exped. Carci. 1761. Jan. A. 3. (Az 1760. évi íentebb idézett jegyzőkönyv, továbbá az 1761 január 5-én kelt kamarai felterjesztés.), Herzog: i. m. Lev. Közi. VI. (1928) 40. 1„ VII. (1929) 168. 1. 11 0. L„ kam. lt., Div. last. Nr. 147, 83. pont. I