Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

8 SZABÓ ISTVÁN tár-fogalom, mely ma a köztudatban él, főként e közlevéltári intézményekhez s kiváltképpen az államok nagy központi levéltári intézményeihez kapcsolódik. E központi intézmények raktáraiban mindenekelőtt az állam különböző központi kormányszerveinek régi iratanyaga folyt össze. Ez az anyag azoknak a nagy átalakulásoknak következtében, melyek a kormányzat és közigazgatás alkatában a XVIII—

XIX. századokban európaszerte végbementek, rendszerint már egyre inkább elidegenülő teherként feküdt a korábbiakat felváltó új kormányszervek regisztratúráiban, vagy pedig elveszítve régi regisztratúráít s újakba sem jutva be, elfeledve várta a gondozó kezet. Ezt a gondozást az új levéltári intézményekben találta meg, melyek saját hivatali szervezetet nyertek, önálló funkciót kezdtek, külön hivatalnoki karral rendelkeztek s valamelyik kormányfőhatóság alá az állam tevékenységének egyik elkülönült ágaként rendeltettek. A központi közlevéltár felállítását számos államban később különböző területi közlevéltári intézmények megszervezése követte, melyek az állam határai között egyegy részterület közlevéltárait és egyéb közhatósági kezelésre szoruló levéltári anyagát ölelték fel. Ezekben az államokban a levéltári intézményeknek kisebb-nagyobb hierarchiája alakult ki s a hierarchia csúcsára az állam központi levéltára vagy más levéltári főhatóság került, az utóbbi munkája is rendszerint az előbbi gyakorlati és tudományos levéltári eredményein alapulván, A hierarchia különböző közbülső fokain álló kőzlevéltárí intézmények a legtöbb államban történeti keretekben s már meglévő alapokon épültek fel, Az ilyen intézmények történeti eredete különösen a XIX. században kialakult nagy nemzeti államokban vehető élesen szemügyre, ezek ugyanis az összeforrott korábbi országok vagy egyéb önkormányzati területek központi levéltári intézményeiben már többnyire kész szervezeteket vehettek át és fejleszthettek most már territoriális intézményeikként tovább. Mialatt az állam és más közhatalmi szervezetek kezében az önálló funkciót végző levéltári intézmények kialakultak, azalatt az élet új rendje következtében a magánlevéltárak leggyakoribb régi típusa, a családi levéltár jóformán teljesen elsorvadt. A családi levéltárak önálló szervezethez csak elvétve jutottak s igen jelentékeny számban a kőzlevéltárí intézmények gondjaiba kerültek. Viszont a magánlevéltáraknak a kapitalista gazdasági fejlődés által teremtett új