Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

A GENERALIS CONGREGATIO 79 ben keveredik össze a két szó jelentése, ekkoriban már szinonimaként használják. Mint láttuk, már az árpádkor legvégén előfordult, hogy az eredetileg vádló jellegű publica proclamatiót bi­zonyítási eljárásnak használták föl hatalmaskodási ügyek­ben és bizonyos mértékben birtokügyekben is. A nádor kérdésére, requisitiójára a szolgabírák megesküdtek az igazmondásra és utána vallomást tettek, vallomásukat pe­dig a közgyűlés résztvevőinek közfelkiáltása megerősítette. Ez volt a publica attestatío vagy assertio. Ugyanez a hely­zet marad meg a XIV. század első negyedében. 92 A kü­lönbség csak az, hogy a húszas években a szolgabírákhoz csatlakoznak az esküdtek is. 93 A fejlődés következő fázisa az, hogy a-közfelkiáltás a század közepe táján lassan-las­san elmarad és mint a levelesítési eljárásnál, csak a szol­gabírák és az esküdtek — illetve a megyei congregatiókon csak az esküdtek — tesznek az elnök requisitiójára hit alatt bizonyító vallomást, 94 Ez a változás persze nem egy­szerre történt meg, hanem vídékenkint máskor és máskor. 1358-ban hallunk utoljára az Összes résztvevő attestatió­járól Nógrád és Hont vármegye közös congregatíóján. 95 Amint a közfelkiáltás eltűnt s mindjobban meggyökerese­dett az a felfogás, hogy csak a megye hatósága adja a ,,verídica attestatió"-t egyre többször előfordult, hogy a megye hatóságának eddigíelé itt még nem szereplő tagja, az alispán is résztvett az attestatióban. 96 így alakult ki véglegesen a XIV. század ötvenes-hatvanas éveiben ennek a speciális generális congregatióbeli bizonyítási módszernek végleges formája és ez így maradt meg egészen a közép­kori bírói közgyűlések megszűntéig, a XV. század végéig. A közgyűlésen megjelentek közül bárkinek megvolt a joga, hogy valamilyen hatalmaskodás ellen tett tiltakozá­sát 97 vagy oklevelek hiányában valamilyen földhöz való 92 Anjou I. 462. L; Károlyi I. 71. 1. 83 Hazai Okit. 196. 1. (1324); Soproni I. 134. 1. (1335); Anjou III. 206. 1. (1335) stb. 94 Sztáray I. 120. 1. (1337); Kállay Saec. XIV. No. 840. és 881. (1347 és 48); Zichy II. 533. 1. (1353). 85 Kubinyi II. 206. 1. 98 Anjou VII. 260. I. (1358); Fejér IX. 3., 201. 1. (1360); Sop­roni I. 367. 1. (1366); Zichy III. 301. 1. (1366); de pl. még 1364-ben is előfordult, hogy az alispán nem szerepelt az attestatióban (Bánffy I. 250. 1.). 87 Hazai Okit. 196. 1.; Soproni I, 134. !.; Hazai Okmt. VII. 411. 1. stb.

Next

/
Thumbnails
Contents